Posztós Lenke: Téli est

 

Mikor a lomha est leszáll,

s elszendereg a természet,

fehér palástot ölt magára,

s bevonja a bérceket.

 

Elnyugszik körbe a táj,

leszáll a csendes nyugalom,

mesél a Hold, csupa báj,

s betekint az ablakon.

 

Kihunynak csendben a rímek is,

szememre száll az álom.

Vigyáznak őrző angyalok;

lényüket lelkemmel látom.