Posztós Lenke: Rámszesz- cica barátom

 

Van nekem egy Rámszesz-nevű cica szív-barátom;

Nincs kedvesebb kandur nála kerek e világon.

Szereti az embereket, a harangszót imádja,

nem csoda, hisz jó gazdija, a lelkészünk családja.

 

Barátságos, kecses, -mindenki szereti,

a vasárnapi harangszót lelkéből kedveli.

Ha megkondul a harang, a kapu előtt terem,

mint tisztelet- megadó, úgy vár hűségesen.

 

Mikor meglát, köszönt macska nyelven engem,

tudja, jó falattal sokszor kényeztetem.

Oly kedvesen, szépen mindig hálálkodik,

amikor vasárnap lelkünk találkozik.

 

Mint minden ügyes kandur, ki magát is tiszteli,

voltak ám neki is némely hőstettei.

Nemegyszer volt része védelmi csatában,

ha ellenszenves kandurok voltak támadásban.

 

Volt amikor győzött, de csatát is veszített,

alig élte át szegény a véres vereséget!

De vele volt a Mindenható, hisz keresztény cica,

gyógyítgatta sebeit s talpra állította!

 

Szeretem és cirogatom valahányszor látom,

oly hálás és kedves, drága szív-barátom!

Szeretete ragályos, jó érzéssel tölt el,

elűz gondot, bánatot,-egy csodálatos gyógy-szer!

 

Hozzám simul, dorombol, szívében áhítat,

szeretete lenyűgöz, lelkével átitat.

Tudni kell; a cicákat ki szeretni képes,

az egy vidám ember s lelke egészséges.

 

Huncutkodásával jókedvet varázsol,

finom falatokért hálával válaszol.

Habár gazdijának szokványosnak tűnhet,

nekünk minden találkozás egy szeretet ünnep!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Volt nekem egy drága öcsém...

 

Volt nekem egy drága öcsém,

úgy hívták, hogy Paulka.

Gondját, baját, csak Istennek,

senki másnak nem mondta.

 

Termetéért, módoráért,

sok leányzó imádta.

A boldogságból, ám az élet

nagyon sokszor kizárta.

 

Rövid élte akarattal,

életvággyal volt tele-

Nem egy volt, ki bölcsességben

versenyt veszített vele.

 

Segítkezni nem habozott,

hű volt, bátor, s őszinte.

De, ennél is gyönyörűbb volt;

áldott, nemes, jó szíve.

 

De, akit az Isten megáld,

s szeret is a legjobban;

megpróbálja nagy kereszttel,

de nem hagyja el nyomorban.

 

Vitte ő is nagy keresztjét,

fájdalommal megtörten,

hogy Jézussal lehessen

örökre a mennyekben.

 

Fenn a csillagok fölött,

hol szenvedés már nincsen,

áldja örök pihenését

a Mindenható Isten!

Posztós Lenke: Mondj el egy imát...

 

Ha tenger partján látod a repülő sirályt,

s gondterhelt utadon olykor pihenni vágysz,

ha bűntudatra ébredsz, s lelked némán sír,

Krisztus az ujjával valamit a porba ír...

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát,

fogd össze a kezed, s mondj el egy imát.

 

Kis madár énekel lombos fűzfa ágon,

bokor alján bólintgat egy vadvirág feléd-

Adj hálát értük is, mert Isten ajándéka;

az Úrnak egy mondata került épp eléd.

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát,

köszönd meg szívedből minden ajándékát!

 

Ha csendben talál téged a nyomasztó éjjel,

ágyadban fészkel a szürke magány,

egyedül vagy, s az álom is elkerül,

Isten veled van, őriz rendületlenül.

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát,

köszönd meg mindenkor szerető oltalmát!

 

Ha szenvedő testvéred az égre felkiált,

utolsó reménye, mint a por szerteszállt,

ne légy közömbös, ne várj egy csodát

érte is mondj el egy rövid, hő imát.

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát;

mondj el mindenkiért egy szívből jövő imát!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Én is voltam fiatal...

 

Én is voltam fiatal

szíven talált sok szép dal.

Bimbót hajtott oly sok vágyam,

mikor zöld szemeket láttam.

 

Ifjú voltam s álmodó,

boldogságra vágyódó.

Rám is szállt, és megérintett,

- megragadtam.., ám tovalépett.

 

Voltam boldog, voltam bús,

érzelmekben igen dús.

Voltam kegyelt, voltam árva,

fájt a mások boldogsága.

 

Egyszer félénk, máskor bátor,

máskor a sors velem számolt.

Szívemben dúlt csata-derű,

volt édes és volt keserű.

 

Szép is volt, én nem tagadom,

de nyugtalan volt minden napom.

Mert, volt egy űr a lelkemben,

mit csak Isten tölthet be.

 

Hívtam, s eljött észrevétlen,

itt trónól az én szívemben.

Más lett minden álmom, vágyam,

mert az Urat megtaláltam!

 

xx

Posztós Lenke: Áldlak Uram!

Áldom Uram szent testedet s minden csepp Véredet,

amellyel Te megfizetted az én bűneimet.

Vigasztalót küldtél, hogy vezessen bennünket-

Köszönöm, hogy elküldted Atyám a Szentlelket!

 

Ám a világ nem vehette, mert nem ismerte Őt-

A Szentlélek nem vezet csak Jézus követőt!

Aki nem tér meg a bűnből, s nem születik újra,

e kegyelmi ajándékot esze föl se fogja.

 

Szentlelket és ajándékát csak megtérve tudsz kapni!

Örök életet, üdvösséget, -Jézus tud csak adni!

Aki szívébe fogadta, az Vele is járhat,

de megtérés nélkül nincsen bűnbocsánat!

 

Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Évszakok

Úgy szeretném össze szedni

szép szavakba septiben,

mit nem mondott az életről el

soha eddig senki sem.

 

Gyönyörű az élet hidd el,

ha vezérli a SZERETET!

Reménykedve élni s hinni,

hogy tél után jön kikelet!

 

Oly sok panasz van a földön!

Az élet nemcsak rózsás kert!

De, a végén minden ember,

azt arassa, amit vet!

 

Csodálatos minden évszak,

de sorra elszáll, mint a füst.

S ha szépségeit felfedezed,

Isten reád áldást küld.

 

Szívből valja minden ember,

hogy a tavasz gyönyörű!

Csupa illat, csupa öröm,

- Vidáman nő fel a fű.

 

Aztán jön a nyárnak tűze,

s a munkának ideje:

Napkelettől, napnyugatig

fáradsággal van tele.

 

Amikor az ősz is beáll,

mint ezüsthajú meseszép,

áldásait önzetlenül,

szeretettel osztja szét!

 

Áldás hát az időskor, de,

nem épp könnyű nagykabát!

Súlya alatt görnyedeznek;

szülők, mamák, nagytaták...

 

Mintha minden ősz más lenne

egy-egy lomb hull lassúan..

De, lelkedben a fény örökre

ott csillog, hisz benne van.

 

Tél váltja fel majd az őszt is,

de követi a kikelet!

Isten az Úr mindeneken,

és az életünk felett!

 

Ha jól figyelsz az égiekre,

s Isten hangja szól hozzád;

megérted, hogy több az élet,

mint zarándokként amit jársz.

 

Osszál mosolyt, tegyél hát jót,

mert számot adsz a legvégén;

mire szántad életedet,

mit tettél e Földtekén?!

 

A jó Istent én arra kérem,

Hallgassa meg hő imám:

Legyen boldog minden ember,

az őszbe fordult évszakán!

 

Adjon áldást mindenkire,

s meghallgatást imánknak,

hogy még soká örülhessünk

szeretetben egymásnak!

 

Minden jog fenntartva!