Úgy szeretném össze szedni
szép szavakba septiben,
mit nem mondott az életről el
soha eddig senki sem.
Gyönyörű az élet hidd el,
ha vezérli a SZERETET!
Reménykedve élni s hinni,
hogy tél után jön kikelet!
Oly sok panasz van a földön!
Az élet nemcsak rózsás kert!
De, a végén minden ember,
azt arassa, amit vet!
Csodálatos minden évszak,
de sorra elszáll, mint a füst.
S ha szépségeit felfedezed,
Isten reád áldást küld.
Szívből valja minden ember,
hogy a tavasz gyönyörű!
Csupa illat, csupa öröm,
- Vidáman nő fel a fű.
Aztán jön a nyárnak tűze,
s a munkának ideje:
Napkelettől, napnyugatig
fáradsággal van tele.
Amikor az ősz is beáll,
mint ezüsthajú meseszép,
áldásait önzetlenül,
szeretettel osztja szét!
Áldás hát az időskor, de,
nem épp könnyű nagykabát!
Súlya alatt görnyedeznek;
szülők, mamák, nagytaták...
Mintha minden ősz más lenne
egy-egy lomb hull lassúan..
De, lelkedben a fény örökre
ott csillog, hisz benne van.
Tél váltja fel majd az őszt is,
de követi a kikelet!
Isten az Úr mindeneken,
és az életünk felett!
Ha jól figyelsz az égiekre,
s Isten hangja szól hozzád;
megérted, hogy több az élet,
mint zarándokként amit jársz.
Osszál mosolyt, tegyél hát jót,
mert számot adsz a legvégén;
mire szántad életedet,
mit tettél e Földtekén?!
A jó Istent én arra kérem,
Hallgassa meg hő imám:
Legyen boldog minden ember,
az őszbe fordult évszakán!
Adjon áldást mindenkire,
s meghallgatást imánknak,
hogy még soká örülhessünk
szeretetben egymásnak!
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése