Volt nekem egy drága öcsém,
úgy hívták, hogy Paulka.
Gondját, baját, csak Istennek,
Termetéért, módoráért,
sok leányzó imádta.
A boldogságból, ám az élet
nagyon sokszor kizárta.
Rövid élte akarattal,
életvággyal volt tele-
Nem egy volt, ki bölcsességben
versenyt veszített vele.
Segítkezni nem habozott,
hű volt, bátor, s őszinte.
De, ennél is gyönyörűbb volt;
áldott, nemes, jó szíve.
De, akit az Isten megáld,
s szeret is a legjobban;
megpróbálja nagy kereszttel,
de nem hagyja el nyomorban.
Vitte ő is nagy keresztjét,
fájdalommal megtörten,
hogy Jézussal lehessen
örökre a mennyekben.
Fenn a csillagok fölött,
hol szenvedés már nincsen,
áldja örök pihenését
a Mindenható Isten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése