Oldalak

2025. augusztus 29., péntek

Posztós Lenke: Új kenyér


 


Nyár vége van, ám a Nap még szórja sugarát,
kombájn nyeli szaporán az arany búzatáblát.
Csak áldani lehet a föld nemes kincsét,
Gondviselő, jó Atyánk nagy, nagy szeretetét!
 
Jólesően gyönyörködik a gazda a termésben;
lesz mit tenni az asztalra ez évben is bőven.
Feltűnik előtte a múlt homályos képe,
mikor kaszavágás izzadsága napestig kisérte.
 
Megkönnyebbült most a sorsa, gépesített minden,
kombájn arat s hull a búza zsákokba szép rendben.
Tudjuk, hogy fényt, esőt, jó terméshez Ki ad,
töltse be hát szívünket a hála és áhítat!
 
Malomzúgás hallik, lisztes lett a molnár,
friss búzaliszt, mint apró pórszem, a levegőbe felszáll.
Előkerül aztán a nagy sütőlapát,
s mosolygós cipókkal telik meg a kosár.
 
Igy terem az asztalon új kenyér most frissen,
aki érte fáradt, áldja meg az Isten!
Fárasztó munkával sült az új kenyerünk,
fogjuk hát imára hálásan tenyerünk!
 
Hálát mondunk Urunk az új kenyér ünnepén,
hogy asztalunkra került az izletes, új kenyér!
Új kenyerünket lelkészünk megáldja,
így szaporodik egyre lelkünk gazdagsága!
 
Minden jog fenntartva!

2025. augusztus 28., csütörtök

Posztós Lenke: Köszöntő vers a 65. éveseknek

 



Ez a vers, most nektek szól,
rimbe foglalt sorokból.
Szülinapi ajándékom,
-szivből jön a gondolatom.
A 65- ik megünneplés,
nem is sok, de nem is kevés.
Egy élet súlya válladon,
mennyi emlék, mennyi nyom...
Elmúlt a zöldelő tavasz,
a nyár is már utána halad...
Az ifjúság még visszanéz,
szépet, rosszat felidéz;
úgy, mint jöttek, váltakozva,
hullám hátán lovagolva.
 
Gyönyörű a tavasz, forró a nyár,
de lásd az idő halad, őszre fordult már.
Tükörbe tekintve szeretnénk látni,
a régi ifjú képet újra megtalálni.
De mást festett arcunkra lassan az élet,
nyomokat hagynak az elszálló évek.
Egy, egy ráncot vésett minden múló év,
hópelyhet szitált fejünkre a dér.
Szemeink sarkában gyűlnek szarkalábak,
melyeket a lélek hullámai vágnak.
Még visszatükröződnek a boldog nevetések,
mit ajkunk szögletére emlékképül véstek.
Változunk a korral, akár a gondolat,
-semmi sem állandó, csupán a pillanat.
 
S az évek közben múlnak, röpűlnek fölöttünk,
amikor szárnyalunk, vagy amikor megyünk;
andalogva, kézen fogva,
emlékekkel felkarolva,
az életbe kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
a múltból jövő illatokkal,
tarisznyánkban jóval, rosszal,
friss idővel vagy a múlttal,
könnybe fojtott fájdalommal,
halad az idő; örömmel, bájjal,
s elragad mindig valamit magával.
Lassúlnak a léptek, érlel a sorsunk,
jól esik a csend, bár lángoló tűz voltunk.
 
Óh, mily gyakran gondolunk rád,
régen elmúlt szép ifjúság!
Ködbe foszló emlékeid
őrzik szivünk örömeit.
Hisz te is voltál kamasz gyerek,
ki röpke álmokat kergetett,
és voltál, mint zúgó örvény,
az álmok csodás tengerén
a szerelem mámorával kalandozva át
a rövidnek tűnő holdas éjszakát.
S a kialvó lángban most csendesen
eltűnődsz a múlton szenvedélytelen.
 
De, ne bánd, hogy idősödsz, hiszen ez kiváltság,
mert, minden kort a földön csak egyszer élhetsz át.
Örüljél a mának s ha van egészséged,
feledd el a rosszat s őrizd meg a szépet.
Örülj minden napnak, az őszi lombhullásnak,
reggel a rád mosolygó fényes napsugárnak.
A felnőtt gyermekeknek és az unokáknak,
kik lépteid követve, nyomdokidban járnak.
S kivánom még neked, hogy légy egészséges,
-ne érjenek sose gondok, szenvedések.
Jókedvet, mely csakis vidám szivből árad,
tündöklő napfényt, mely soha el nem fárad.
 
Nyugodt, boldog, sok, sok évet,
fiatalos öregséget,
hisz, milyen volna ez az élet,
ha vidámsággal nem töltnéd meg?
Szeress mindent itt a földön,
a szeretet, az Istentől jön.
Csüggedésre nincsen okod,
hogyha a hit, támaszbotod.
Legyen hosszú, szép életed,
-ezt kivánom szivből Neked!
Könnyű szivvel menjél tovább,
hisz várnak rád még oly sok csodák.
Örüljél mindennek, mert örülni jó dolog,
kik örülni tudnak, csak igazán boldogok!
 
Minden jog fenntartva!



2025. augusztus 16., szombat

Posztós Lenke: Születésnapodra



Ma téged ünnepelnek, rólad szól a versem,
feléd száll sok jókívánság és az üdvözletem.
Születésed napján, azt kívánom néked;
Adjon a Teremtő, hosszú, boldog éltet!
 
Ma neked mosolyog a szép nyári Nap.
Bizonyára érzed, mily szeretett s áldott vagy!
Ameddig a szívünk e földi létben dobban,
szeressük hát egymást mindeneknél jobban!
 
Neked küldi üzenetét; az illatos rózsa,
a sok színes virág illatozó csokra,
a fodros fátylú felhő, a csicsergő kis madár,
s szívből jövő versem, mely köszöntésre vár!
 
Kívánom, hogy boldog légy s vidám e szép napon,
a jó Isten éltessen még sokáig nagyon!
A szeretet és öröm mindig veled járjon,
s még sok, boldog szülinap ünneplőben várjon!
 
Egy regény az életünk és emlékképek sora,
s ki nemesíti mindig, érték lesz a kora.
A rohanó, szép évek, ma megállnak egy napra,
ünnepi fényt vetve a tegnapra s holnapra...
 
Számolgatunk minden tovaszálló évet;
belőlük fonogat koszorút az élet.
Éveink vonatján korunk egyre halad,
ám lelkünk nem öregszik, mindig ifjú marad.
 
Szellő szárnyán száll az idő, száguldnak az évek,
Isten keze vezérelje mindig a Te élted!
Míg teljes a kívánság s míg örülhetsz felőle,
legyél nagyon boldog s vígan nézz előre!
 
Szívemből, szívedhez szólt e kis költemény;
kedvesebb náladnál nincs a föld kerekén!
Éveid múlását ne vedd soha észre,
a szívedben éljen a szeretet s a béke!
 
Bármerre visz lépted, csak jó úton haladj,
hogy vágyaidat, céljaidat megvalósíthasd.
Szerény, kis köszöntőm egy mondattal ér véget:
A jó Isten éltessen még nagyon soká Téged!
 
Minden jog fenntartva!

 

2025. július 29., kedd

Posztós Lenke: Nyári eső


Hull az eső csordogál,
meg, meg ered, meg, meg áll.
Szürke felhők gyülekeznek,
terelgetik széltestvérek.
 
Felfrissült a levegő, a természet felüdült,
életre kelt minden, lelkem felélénkült.
Az ablakon figyelem az eső vízfátyolát,
eltakarta köpenyével a nap sugarát.
 
Dördül az ég, sűrűn hull a zápor,
köveken dobol, fák között táncol.
Az ég köpenye kiszakadt,
aki bírta elszaladt.

 

2025. július 12., szombat

Posztós Lenke: Hála az esőért


 


Áldásos eső hull a szomjazó földre,
füvet, fát, virágot táncol körös-körbe.
Sűrű cseppek hullnak bokrokra, kertekre,
érzem, hogy mindez a Teremtőnk kegyelme!
 
Elvonult a fákat cibáló dühös szél,
felfrissült a természet, minden életre kél.
Lehűlt a levegő, a hőséget enyhitve,
a melegtől szenvedők sorsát megkönnyítve.
 
Sűrű, sötét felhők úsznak tova sorra,
a mennydörgés is megszünt, mint egy parancsszóra.
Hálával, fejemet az ég fele tartom,
az áldott nyári eső hadd áztassa arcom.
 
Eső után minden friss levegőt szívhat,
az orromba is beszállt e csodálatos illat.
Mélyet szippantottam, hogy megtelhessek vele,
még a fülcimpám is csak úgy remegett bele.
 
Hálával van tele szívünk és a szánk,
hogy az eső nem csapott itéletként ránk.
Adj Istenem lágy esőt másoknak is bőven,
hogy minden élet viruljon alkalmas időben!

2025. június 30., hétfő

Posztós Lenke: Rámszesz- cica barátom


 


Van nekem egy Rámszesz-nevű cica szív-barátom;
Nincs kedvesebb kandur nála kerek e világon.
Szereti az embereket, a harangszót imádja,
nem csoda, hisz jó gazdija, a lelkészünk családja.
 
Barátságos, kecses, -mindenki szereti,
a vasárnapi harangszót lelkéből kedveli.
Ha megkondul a harang, a kapu előtt terem,
mint tisztelet- megadó, úgy vár hűségesen.
 
Mikor meglát, köszönt macska nyelven engem,
tudja, jó falattal sokszor kényeztetem.
Oly kedvesen, szépen mindig hálálkodik,
amikor vasárnap lelkünk találkozik.
 
Mint minden ügyes kandur, ki magát is tiszteli,
voltak ám neki is némely hőstettei.
Nemegyszer volt része védelmi csatában,
ha ellenszenves kandurok voltak támadásban.
 
Volt amikor győzött, de csatát is veszített,
alig élte át szegény a véres vereséget!
De vele volt a Mindenható, hisz keresztény cica,
gyógyítgatta sebeit s talpra állította!
 
Szeretem és cirogatom valahányszor látom,
oly hálás és kedves, drága szív-barátom!
Szeretete ragályos, jó érzéssel tölt el,
elűz gondot, bánatot,-egy csodálatos gyógy-szer!
 
Hozzám simul, dorombol, szívében áhítat,
szeretete lenyűgöz, lelkével átitat.
Tudni kell; a cicákat ki szeretni képes,
az egy vidám ember s lelke egészséges.
 
Huncutkodásával jókedvet varázsol,
finom falatokért hálával válaszol.
Habár gazdijának szokványosnak tűnhet,
nekünk minden találkozás egy szeretet ünnep!
 
Minden jog fenntartva!

2025. június 29., vasárnap

Posztós Lenke: Volt nekem egy drága öcsém...


 


Volt nekem egy drága öcsém,
úgy hívták, hogy Paulka.
Gondját, baját, csak Istennek,
senki másnak nem mondta.
 
Termetéért, módoráért,
sok leányzó imádta.
A boldogságból, ám az élet
nagyon sokszor kizárta.
 
Rövid élte akarattal,
életvággyal volt tele-
Nem egy volt, ki bölcsességben
versenyt veszített vele.
 
Segítkezni nem habozott,
hű volt, bátor, s őszinte.
De, ennél is gyönyörűbb volt;
áldott, nemes, jó szíve.
 
De, akit az Isten megáld,
s szeret is a legjobban;
megpróbálja nagy kereszttel,
de nem hagyja el nyomorban.
 
Vitte ő is nagy keresztjét,
fájdalommal megtörten,
hogy Jézussal lehessen
örökre a mennyekben.
 
Fenn a csillagok fölött,
hol szenvedés már nincsen,
áldja örök pihenését
a Mindenható Isten!