Nosztalgia...

Van ezen a földön egy istenadta hely,
Ahol szivem mindig hangosabban ver.
Ott volt az én bölcsöm, ott születtem én,
Ott ringatott jó anyám áldott kebelén.

Olykor vissza szállnak e tájakra az álmok...
Felfrisül az emlék, s mindent újra látok;
Össze barangolok: hegyet, völgyet, árkot,
Erdőszélén felkeresek minden vadvirágot.

- Kertünk végén, csűr tetején kelepel a gólya:
Ha ő nem lesz, kis testvérem soha se lett volna.
Minden déli harangszónál megkértem őt szépen:
Látogassa meg házunkat; hogy legyen kis testvérem.

Hallgatott is szegény gólya az én kérésemre:
Hozott is egy kis öcsit a következő évben.
De, én irigy lettem, mert mindenki szerette,
S igy velem a gólyamadár végleg befejezte.

Álmaimban olykor- olykor vissza barangolok
a szülei házhoz, ahol boldog vagyok:
Mosolyog rám jó anyám, s minden szót megfontol-
Vidám kedvű jó apám megvéd minden gondtól.

Gólyamadár, gólyamadár, ha nem haragudnál,
Úgy szeretném még ez egyszer, hogyha meghallgatnál:
Mind elmentek, elköltöztek, pedig úgy szerettem-
Hozd vissza egy napra is bár; kiket elvesztettem!
Posztós Lenke blogspot.com
Minden jog fenntartva!