Volt egyszer egy fiú...

Volt egyszer egy fiú - nem volt édesanyja
Szive nagy szerelmét egy szép leánynak adta.
Nem telt el sok idő, elvitték bakának;
Epedt is a szivük a szép ifjú párnak.

Két év katonaság, nem is rövid idő!
Nem tudhatjuk sose, mit hoz az esztendő?
Mert, hogyha a sorsod másképp van megirva;
Követed az utad, lehet néha sirva...

Igy történt ez itt is, ebben a mesében;
Ahogy lenni szokott minden szép regényben:
Más ifjú lopta el a szép leánynak szivét-
A mi kis bakánknak egyetlen szerelmét.

De, minthogy a szerelmet nem dézsával mérik,
Búsult is ő szegény egy jó darab ideig...
Mert Aki sorsunkat egyszersmind megirta;
Hogy miért kell igy legyen - azt egyedül Ő tudja!!
Posztós Lenke blogspot.com
Minden jog fenntartva!