Szél muzsikál lombon, bokron,
darvak szállnak az égbolton.
Falevelek táncot járnak,
búcsút intnek minden ágnak.
Kopár bokron veréb borzong,
avart a szél sodor, borzol.
A felhőből könnyek hullnak,
a szép nyártól elbúcsúznak.
Ősz borult a fákra, földre,
barangol a sűrű ködben.
Fák közt suhan nesztelen,
s hagyja őket mesztelen.
Szürke az ég, kopár az ág,
nincsen többé délibáb.
A Nap, ott fenn a hegyek mögött,
alánéz bús felhők között.
Rám talált hirtelen az ősz,
fejemen némán elidőz.
A nyár hevét nem keresem;
elszállt, mint régi szerelem.
posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése