Volt egyszer egy szép mese, amit régen írtak;
Volt egy meleg otthon, mit szeretetnek hívtak.
Boldog volt ott; kicsi, nagy, mind az egész család,
mert, hol szeretet van, a jó Isten is megáld!
Nem volt földi kincsük, mit a moly megemészt,
ami nem örökös, s egyszer a porba vész,
de gazdag volt a szívük, mert, ki tisztán szeret,
nem koldus az bizony, hanem Király gyerek!
Őnáluk a vámszedő, soha nem volt vendég,
kenyerüket két kezük munkáján keresték.
S boldogok voltak, úgy, mint senki más,
habár az élet sok gonddal felruház.
Gyakran mondogatták; hadd lám, ki jobb szívű?
De, édesanyjuk szíve volt igazán gyönyörű!
Édesapjuk mesélt élettörténetet,
hogyha jó kedve volt, vidáman énekelt.
De, Aki a sorsot egyszersmind megírta,
úgy döntött, az édesanyát, magához szólítja!
A mesés könyvben többet nem írtak más oldalt,
Igy, ez a szép mese a felénél megszakadt!
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése