Imát rebeg csendben ajkam,
Fohászom szép lelkedért van.
Hogy örök boldogságra lelhess,
S nyugodalmad legyen csendes.
Egy kis zúgban a szivem mélyén,
Ott őrizlek kis öcsém én.
Emlékedre áldás szálljon,
Lényed őrzi szivem fájón.
Fáj, hogy immár nem láthatlak;
-Eltűntél, mint húlló csillag.
Messzi fényben látom arcod,
Te már megvivtad a harcod.
Túl a szürke felhők fölött,
Hol nincs szenvedés, s az élet örök,
Részed már a sok, szép kaland,
Lelked szabad, fehér galamb.
A Béke országába szállt,
Hol Jézus ontja fényét rád.
Szeretettel onnan nézel,
S átöleled lelkem - érzem...
posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése