Ma van szülinapod, drága Erzsike!
Neked irtam, rólad szól ez a versike.
Téged ünnepelnek; rokonok, barátok,
Neked illatoznak máma a virágok.
Mikor a létedet az Úr megtervezte,
egy csodálatos angyalt küldött le a földre.
Benne volt a szépség, a jóság, az alázat,
és sorolhatnánk mellé legalább vagy százat,
mellyel a jó Isten téged felruházott,
s e világba ültetett, mint illatos virágot.
Eljött a szép tavasz, amikor kinyiltál.
Követte a forró nyár és te illatoztál.
Ám a tavasz elmúlt, s elszállt már a nyár,
-rohan az idő, őszre fordult már.
De, Isten áldott kis virága
ajkán, mindig ott a hála.
Bár tépte vihar, rostálta sors,
szirma most is oly illatos.
Mint angyalképű, égi virág,
úgy nézünk mi, mindig Reád.
S köszönjük a jó Istennek,
hogy téged adott Barátnőnknek!
Most, születésed napján, azt kivánjuk néked;
minden széppel s jóval - áldjon meg az élet!
Kerüljön el mindig messzire a bánat,
maradj meg mindvégig szépnek és vidámnak!
Ragadjon át jóságod körülötted - másra;
hisz, ki másokat áld, ő is meg van áldva.
Ragyogjon be téged lelkednek szépsége,
lakozzék szivedben csak öröm és béke.
S még kivánjuk neked, hogy légy egészséges,
- ne érjenek soha gondok, szenvedések!
De, az élet viharában, a baj ha megtalálna,
Mindig számithatsz ránk, mint két jó Barátra!
Ám, te ne agódjál, Isten szeret téged!
Szivednek óhaját megadja, ha kéred!
Nekem is Őhozzá, az a fő kérésem;
hogy téged a jó Isten sokáig éltessen!
posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése