A legszebb érzelem, ha versben mondod el
azt, ami a szived mélyéből tőr fel.
Akárcsak egy festmény, akárcsak a zene,
kedvesen hivogat, hisz lélekkel van tele.
Úgy érzed a lelked sasszárnyakra kél,
s elröpit messzire, mint a forgószél.
Egy szebb és jobb világba, ahol álmodni mersz,
ahol örök béke s boldogság a perc.
Ahová egyedül csak a sziv vezet,
s uralni ésszel soha nem lehet.
Ott, hol a fény a teljes súlyegyen,
s a gondolat, mely átkarol az örök végtelen.
Hisz felülről a mélybe érkezik a tudat,
s ölébe kisdedként kicseréled magad.
A szeretet forrásba merited a szived,
s ami megszületik, úgy hivják "költészet."
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése