Színes levelekkel táncol az őszi szél,
felemeli s elengedi, mint egy kis kacér.
Pompás, szép ruháját letépte a fáknak,
s szégyenlősen bólintgatnak mesztelen az ágak.
Felhők közt a napsugár pajkósan mosolyog,
verőfényes sugara a fák közt átragyog.
Szép még az ősz, bár tél fele robog,
mint eltévedt idős úr, az avar közt bódorog.
Szállnak, peregnek az őszi levelek
erdők, rétek lakóinak puha ágyat vetnek.
Melenget a napsugár messze elnyúlott az ősz,
erdei tisztáson még legelész az őz.
A hegyek mögül szórja most a Nap sugarát,
kicsalta ágyából az álmos ibolyát.
Ám hajnalban felébredt egy háborgó hideg szél,
nemsokára kopogtat s betoppan a tél.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése