Posztós Lenke: Egyedüli Jóság

Emberek közt megsebezve, elhagyottan jártam..
Egy simogató, szép szót annyit sem találtam.
Áldott Kezed akkor nyújtád ki nékem,
mint hajnalcsillag sötét, gyászba borult éjen
Jézusom, Te drága üdvösségem!

Azóta is hozzám mindig hű maradtál,
Lelkeddel, lelkemre jósággal hajoltál.
Életemnek örök hajnalává lettél,
megújitád s mindent szépé tettél,
minden rossz tettemet végleg elfeledtél.

Ó Jézusom, Te egyedüli jóság,
Te vagy az irgalom, a hűség s állandóság.
Szived is az én szivemre vágyott,
s szentül őrzöm szelid pillantásod,
hisz rájöttem, hogy nekem ez hiányzott!

Hogy is tudnám meghálálni Néked,
örökkön tartó áldott, nagy hűséged.
Ha csak versem mindig Rólad szólna,
s minden percem egy, egy ima volna,
óh, de kevés lenne, hogy hálámat elmondja...
Minden jog fenntartva!