Posztós Lenke: Mondj el egy imát...

 

Ha tenger partján látod a repülő sirályt,

s gondterhelt utadon olykor pihenni vágysz,

ha bűntudatra ébredsz, s lelked némán sír,

Krisztus az ujjával valamit a porba ír...

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát,

fogd össze a kezed, s mondj el egy imát.

 

Kis madár énekel lombos fűzfa ágon,

bokor alján bólintgat egy vadvirág feléd-

Adj hálát értük is, mert Isten ajándéka;

az Úrnak egy mondata került épp eléd.

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát,

köszönd meg szívedből minden ajándékát!

 

Ha csendben talál téged a nyomasztó éjjel,

ágyadban fészkel a szürke magány,

egyedül vagy, s az álom is elkerül,

Isten veled van, őriz rendületlenül.

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát,

köszönd meg mindenkor szerető oltalmát!

 

Ha szenvedő testvéred az égre felkiált,

utolsó reménye, mint a por szerteszállt,

ne légy közömbös, ne várj egy csodát

érte is mondj el egy rövid, hő imát.

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát;

mondj el mindenkiért egy szívből jövő imát!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Én is voltam fiatal...

 

Én is voltam fiatal

szíven talált sok szép dal.

Bimbót hajtott oly sok vágyam,

mikor zöld szemeket láttam.

 

Ifjú voltam s álmodó,

boldogságra vágyódó.

Rám is szállt, és megérintett,

- megragadtam.., ám tovalépett.

 

Voltam boldog, voltam bús,

érzelmekben igen dús.

Voltam kegyelt, voltam árva,

fájt a mások boldogsága.

 

Egyszer félénk, máskor bátor,

máskor a sors velem számolt.

Szívemben dúlt csata-derű,

volt édes és volt keserű.

 

Szép is volt, én nem tagadom,

de nyugtalan volt minden napom.

Mert, volt egy űr a lelkemben,

mit csak Isten tölthet be.

 

Hívtam, s eljött észrevétlen,

itt trónól az én szívemben.

Más lett minden álmom, vágyam,

mert az Urat megtaláltam!

 

xx

Posztós Lenke: Áldlak Uram!

Áldom Uram szent testedet s minden csepp Véredet,

amellyel Te megfizetted az én bűneimet.

Vigasztalót küldtél, hogy vezessen bennünket-

Köszönöm, hogy elküldted Atyám a Szentlelket!

 

Ám a világ nem vehette, mert nem ismerte Őt-

A Szentlélek nem vezet csak Jézus követőt!

Aki nem tér meg a bűnből, s nem születik újra,

e kegyelmi ajándékot esze föl se fogja.

 

Szentlelket és ajándékát csak megtérve tudsz kapni!

Örök életet, üdvösséget, -Jézus tud csak adni!

Aki szívébe fogadta, az Vele is járhat,

de megtérés nélkül nincsen bűnbocsánat!

 

Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Évszakok

Úgy szeretném össze szedni

szép szavakba septiben,

mit nem mondott az életről el

soha eddig senki sem.

 

Gyönyörű az élet hidd el,

ha vezérli a SZERETET!

Reménykedve élni s hinni,

hogy tél után jön kikelet!

 

Oly sok panasz van a földön!

Az élet nemcsak rózsás kert!

De, a végén minden ember,

azt arassa, amit vet!

 

Csodálatos minden évszak,

de sorra elszáll, mint a füst.

S ha szépségeit felfedezed,

Isten reád áldást küld.

 

Szívből valja minden ember,

hogy a tavasz gyönyörű!

Csupa illat, csupa öröm,

- Vidáman nő fel a fű.

 

Aztán jön a nyárnak tűze,

s a munkának ideje:

Napkelettől, napnyugatig

fáradsággal van tele.

 

Amikor az ősz is beáll,

mint ezüsthajú meseszép,

áldásait önzetlenül,

szeretettel osztja szét!

 

Áldás hát az időskor, de,

nem épp könnyű nagykabát!

Súlya alatt görnyedeznek;

szülők, mamák, nagytaták...

 

Mintha minden ősz más lenne

egy-egy lomb hull lassúan..

De, lelkedben a fény örökre

ott csillog, hisz benne van.

 

Tél váltja fel majd az őszt is,

de követi a kikelet!

Isten az Úr mindeneken,

és az életünk felett!

 

Ha jól figyelsz az égiekre,

s Isten hangja szól hozzád;

megérted, hogy több az élet,

mint zarándokként amit jársz.

 

Osszál mosolyt, tegyél hát jót,

mert számot adsz a legvégén;

mire szántad életedet,

mit tettél e Földtekén?!

 

A jó Istent én arra kérem,

Hallgassa meg hő imám:

Legyen boldog minden ember,

az őszbe fordult évszakán!

 

Adjon áldást mindenkire,

s meghallgatást imánknak,

hogy még soká örülhessünk

szeretetben egymásnak!

 

Minden jog fenntartva!

 

Debrecen - 2025 május 24 - Magyar Református Egységnap

 

~Köszöntő vers~

 

Van egy szép szó, mely mindent áttőr; úgy hívják, hogy szeretet!

Egy mély érzés, mely hatalmával, mindenhová elvezet!

A szeretet hangja tör ki, most is szívünk mélyéből;

Üdvözletünket hoztuk ide, Erdély déli részéről.

A szeretet olyan, mint egy illatos virágszál;

magához vonz, s nincs előtte semmiféle határ.

Örülünk, hogy itt lehetünk köztetek e szép napon,

hisz Krisztusban van közösségünk, s ez egy égi nagy vagyon!

Köszönjük a jó Istennek, hogy Szentlelke vezet,

s Krisztusban, mint jó testvérek, egységünk lehet!

Nagy az Ő kegyelme s bár szemünk sír vagy nevet,

nem hagy el a mi Istenünk, oltalmaz és szeret.

 

Fohászkodunk a békéért, hogy szünjön fegyver, gyülölet,

és az oly sok katasztrófa mely fakaszt bánatkönnyeket.

Egy elfajult világban keressük a szépet!

Erősödjünk az egységben, valjunk békességet!

Hogy építhessük egymást szívből, barátságból,

s szerezzünk egy szebb jövőt egymással a mából.

Egyedül a szeretet köti össze szívünk!

Drága Urunk, Jézus Krisztus a mi kötelékünk!

Ő tűzet gyújt az Őt keresők sóvárgó szívébe,

hogyis ne buzdulnánk e tűz terjesztésére!

Kérjük Őt, hogy fogja kezünk, bármerre visz útunk,

hiszen Vele vándorolva, biztos célba jutunk.

 

Az imádkozó kezek, rosszat nem követnek;

az ima fölfele száll, s átszeli az eget!

Az imádkozó ajkak, Istenhez beszélnek,

az ÚRba kapaszkodva hisznek és remélnek!

Ki fohászkodik Istenhez, békét és erőt kap,

fényben van és javaiból másoknak is ad.

Az imádkozó kezek, simogatni tudnak,

vigaszt, békességet, szeretetet nyújtnak.

Az imádkozó lélek jóságos és szeret,

mert szívből jövő imádsága az Úr Jézushoz vezet.

Képes legyőzni; félelmet, bajt, szenvedélyt,

segítőkész s tenni tud mindig másokért.

Az imádkozó ember békében megpihen,

mert munkáját elvégzi, s hálát ad szüntelen.

Küzdeni s győzni tud mindenek felett,

mert megáldja az Isten az imádkozó embert!

A közös imának nagyobb az ereje;

imánkra a válasz áldással van tele.

Jó a testvéreknek így együtt lenni,

Isten oltalmában hinni és remélni.

 

Ami szívből árad, az ereje teremtő!

Szívből szól hozzátok ez a kis köszöntő!

Békét, erőt, hitet, -adjon az Úr nektek!

Hogy szolgáljátok hűséggel, mint igaz keresztények!

Szeressük az Urat s egymást mint testvérek!

A bűn elleni harcra legyünk mindig készek!

Az Úr nevében gyűltünk össze, hálákat zeng ajkunk,

hódolattal fohászkodva, békét, áldást kapunk!

Hálás szívvel megköszönjük, hogy egységben lehetünk,

s, hogy az összetartozásban a jó Isten van velünk!

Hiszen Ő a SZERETET, Ki örök és végtelen!

Kívánom, hogy az Úr kísérjen mindvégig az életen!

 

24. május. 2025.

Ma, mindannyian gazdagodtunk; hitben, reménységben!

Adja Isten találkozzunk még sokszor szeretetben!

/ Posztós Lenke /

Posztós Lenke: Búcsúzik a május

Búcsúzásra készen állsz szeretett májusom,

suhanó lépteid keserűn bámulom.

Az ébredő hajnallal midőn útra kelsz,

virágszekeredről visszatekintesz,

mert tudod, mily kedves, mily drága vagy nekem,

orgona illatod, gondolod, feledem?

 

Habár ezen évben másképp mutatkoztál,

igen sokat sírtál, sokat szomorkodtál.

Szürke felhők borították fölöttünk az eget,

hideg eső, szél tépázta virágszőnyegedet.

Megduzzadt a folyó, a vízek megáradtak,

ellenállni képtelenség e nagy áradatnak.

 

Ám, nem te vagy a felelős, nem tied a gond,

azért, mit az ember a természetben elront.

Hisz nekünk a természet a legszebbeket adja,

csak önző lett az ember, s nincs rá nagyon gondja!

Pedig a természet mindig visszaadja,

amit tesz vele az ember szabadakarata.

 

Lám, most búcsút intesz, s utadon elkisér,

a zöldelő rét illata, mit szállít az enyhe szél.

S a bódító illatú virágkavalkád,

melyet az érkező nyár csokorként ölel át.

Búcsúzásul májusom én százszor is megáldlak,

s egy mosolygósabb képeddel mindig visszavárlak!

 

30. május. 2025.

 

Posztós Lenke: Győzött a Fény- Krisztus feltámadott!

Posztós Lenke: Győzött a Fény- Krisztus feltámadott!

Harang zengést hordoz az illatos szél-

Megtört a sötétség, győzött a Fény!

Az Isten szeretőkre örök élet vár;

Krisztus feltámadott! - Nincs többet halál!

 

Ragyogó fényben sokaknak megjelent:

Diadallal bűn és halál felett!

Kezén, lábán ott a szegek helye;

hogy a hittben erőt találj benne.

 

Előttünk is itt áll hitünknek fényében;

életre hív az újjászületésben!

Feltámadást, új életet hírdet!

Örök boldogságot az Őt követőknek!

 

De nincs addig húsvét az emberi szívben,

míg nem teszi Úrrá Jézust életében!

Nem szólal benne a kikelet hangja,

a lélek templomát még sötétség lakja.

 

Támaszd fel Húsvét mindazt, aki meghalt;

ki sötétben még várja a pirkadó hajnalt..,

hogy Nagypéntek után, megkínzott lelkére;

üdvösséget hozzon Krisztusnak szent Vére!

 

xx

Posztós Lenke: Áprilisi tél

 

Sűrű fellegeket terelget a szél;

áprilisban megtréfált bennünket a tél.

Vacog a hajnal s rügyei a fáknak

hótakaró alatt reszketnek, fáznak.

 

Az áprilisi tavasz már kérdőjellé vált,

feledésbe hozta március mosolyát.

Tegnap még bújt, virult a sok kiváncsi rügy,

ma már hó takarja, - nem hallszik rigófütty.

 

Fagyos szél suhan át a zöldelő réten,

megdermeszti mindazt, mit tavasz festett éppen.

Hópehelyt szitál bokorra, virágra,

szürke vásznát az ég fölötte kitárja.

 

Ránk villantja néha huncut bájmosolyát,

majd esővel, hóval űzi a bolondját.

A gólyamadár majdnem a fészkéhez fagyott,

ül a tojásain, de, eledelt nem kapott.

 

Meghalt tán a szép tavasz; nem az jön, mit várunk.

Télen hóra, nyáron napsütésre vágyunk.

Mintha mi is emberek mind rosszabbak leszünk,

s lám, megboszul a természet azért, amit teszünk!

 

Kérünk Urunk Jézus, szánd meg a világot,

szánd meg szegény gólyát, szánd meg a virágot!

Legyen újra szép tavasz, kelepeljen gólya,

hadd maradjon ezentúl is a tavasz hírmondója!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Fagyos április

 

Előbújt egy fagyos szél,

s a tavaszból lett hideg tél.

Bolondos az április, csalókát játszik,

hol vidám, hol szomorú,-szeme könnyben ázik.

 

Táncol széllel, napsugárral- kicsal rügyet, virágot,

hogy majd faggyal takarja be a szép tavaszvilágot.

Bebújtat a kabátunkba, máskor ingre vetköztet,

mutatkozik télnek- nyárnak, nem tudod mit rejteget.

 

Egyszer búsul, máskor nevet, mígnem fülig ér a szája,

máskor pedig jéggé dermed könnyes szempillája.

Hazajött a gólyamadár, a honvágy haza hozta,

s most fáradt testén amúgy reszket pihe-puha tolla.

 

Fázik szegény, minden tolla s szárnya megkuszálva,

nem kelepel, nincsen kedve, az éhség megpróbálta.

Lehangolt lett most a tavasz, szomorkás a kikelet,

olyan, mint az ember szíve, ha nincs benne szeretet.

 

Úgy tűnik, a lelkekbe is mintha tél szivárgott,

felmelegíteni kéne e kihűlt, rossz világot!

Befogadni az Úr Jézust minden szívbe végre!

Bizony, bizony mondom néktek, hogy megtérni kéne!

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Posztós Lenke: Szeszélyes április

 

Vicces kedvű ez a tavasz,

egy nap meleg, másnap havaz.

Az égből hó hull pihe- puha,

lesz a tájra fehér ruha.

 

A fák virágját betakarja,

reszket a rügy, -hideg marja.

Elbújt a Nap, szem nem látja,

madár reszket, fázik szárnya.

 

Szél korbácsol kisvirágot,

a tulipán is földig ázott.

Nem kelepel szegény gólya,

csak amúgy korrog éhes gyomra.

 

Szeszélyes hónap, tréfás és csintalan,

hol sír, hol nevet füléig boldogan.

Boszorkány, máskor tündérnek látszik,

április, teljesen bolondot játszik.

 

 

Posztós Lenke: Nosztalgia

 

Van ezen a földön egy Istenadta hely,

Ahol szívem mindig hangosabban ver.

Ott volt az én bölcsöm, ott születtem én,

Ott ringatott jó anyám áldott kebelén.

 

Olykor vissza szállnak e tájakra az álmok...

Felfrisül az emlék, s mindent újra látok;

Össze barangolok: hegyet, völgyet, árkot,

Erdőszélén felkeresek minden vadvirágot.

 

- Kertünk végén, csűr tetején kelepel a gólya:

Ha ő nem lesz, kis testvérem soha se lett volna.

Minden déli harangszónál megkértem őt szépen:

Látogassa meg házunkat; hogy legyen kis testvérem.

 

Hallgatott is szegény gólya az én kérésemre:

Hozott is egy kis öcsit a következő évben.

De, én irigy lettem, mert mindenki szerette,

S így velem a gólyamadár végleg befejezte.

 

Álmaimban olykor- olykor visszabarangolok

a szülei házhoz, ahol boldog vagyok:

Mosolyog rám jó anyám, s minden szót megfontol-

Vidám kedvű jó apám megvéd minden gondtól.

 

Gólyamadár, gólyamadár, ha nem haragudnál,

Úgy szeretném még ez egyszer, hogyha meghallgatnál:

Mind elmentek, elköltöztek, pedig úgy szerettem-

Hozd vissza egy napra is bár; kiket elvesztettem!

 

xx

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Kerestem a szeretetet...

 

Posztós Lenke: Kerestem a szeretetet...

 

Kerestem a szeretetet, mint egy fénysugárt,

de a boldog percek mögött keserűség várt.

Kifürkésztem minden helyet, hol a gyönyör honol,

s nem találtam csak fájdalmat, kéklő eget sehol.

 

A szeretetnek énekeltem, mint a kis madár,

ki zöldelő kis ágacskán hitvesére vár.

Jártam a világot hosszába - széltébe,

de sehol nem akadtam lelkemnek békére.

 

Kerestem a szeretetet, mint egy virágszálat,

s helyette csak gyomot kaptam, nem is egyet, -százat.

Pedig pálmaággal vártalak szeretet!

Mondani akartam: Maradj...oly jó veled!

 

De egyszer az úton, egy vándorra akadtam.

Nagy terhet cipelt, s utánna szaladtam.

Ruhája szakadt volt, testén vérző sebek-

Itt-ott hideg köveken csillogó vércseppek.

 

Gúnyolódók zsivajgása kisérte mindvégig-

meleg vércsepjei a megbocsátást kérik.

Fejébe mélyedve egy tüskés koszorú-

leköpködött arca szelíd, szomorú.

 

Nem szólott egy szót sem, de láttam tekintetét;

alázattal vitte a világ összes szennyét.

Szemében voltak titkai a mennynek,

amilyent nem láttam én soha senkinek.

 

Hová viszed vándor, azt a súlyos terhet?

Miért kell a hegyre ezt mind felcipelned?

- Kérdeztem, s Ő felelt: El kell ezt hordozzam,

hogy a megbocsátás tengerébe dobjam.

 

De, te, kit keresel oly szomorúan, búsan?

Kérdezé, s rám nézett mélyen, meghatóan.

Én... én...felelém, úgy mint aki dadog;

-a Szeretetet keresem.., s Ő mondá: " Én vagyok!

 

DÖNTÖTTEM SZIVEMBEN!

 

Döntöttem szívemben, követem Krisztust!

Mögöttem a világ, szívemben Jézus!

Ő nem osztozik lelkemen, hűn szeret és félt,

kézenfogva vezet, míg elérem a célt!

 

Amikor ráléptem Megváltóm útjára,

követésének tudtam mi az ára.

Tudtam, hogy mit adok, azt is, hogy mit kapok,

azt is Kit szeretek, s azt, kit megtagadok!

 

Mikor, még a világ csábítgatott, hívott,

lelkem tőle nem mást, csak pokol-tűzet kapott!

S mondtam: Vidd azt a jót, amit adtál!

Találtam én jobbat a te javadnál!

 

Nem percekre szóló, hazug ámító,

mert Aki adja, Ő az Örökkévaló!

S lehet bármilyen nagy is az ára,

én hallgatok Jézusom szavára!

 

A világ kinevethet, s megtagadhat engem!

Szeretem az Urat, s úgyis Őt követem!

Mit bánom, -lehetek kitagadt, megvetett,

kidobhat szívéből mindaz, ki szeretett!

 

Rám törhet a világ összes hatalmával,

harcolhat ellenem pokoli hadával,

maradhatok gúnnyal egymagamra,

nem fog tőrni azért panasz az ajkamra!

 

Igérhet a világ bármit is nekem,

nem kell tőle semmi, én Krisztust követem!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Szeszélyes március

Megérkezett már a gólya,

s térdig süppedt be a hóba.

Elfáradt a hosszú útban,

s kaja sincs a fagyos tóban.

 

Szeszélyes biz ez a tavasz,

huncutkodó, kacér, ravasz.

Tegnap mosolygott a rét,

s mára vissza- jött a tél.

 

Nagy pelyhekben hull a hó,

máskor nap süt ragyogó.

Fagyos szelek fújnak néha,

Ez már inkább téli tréfa!

 

Havas lett körül a táj,

 a szél csak amúgy muzsikál.

A Nap hol nevet, hol pityereg,

madár, virág didereg.

 

Felhők kúsznak fenn az égen,

a gólya didereg a fészken.

Bejárná bíz ő a rétet,

csak találna egy falat ételt.

 

Rügyet bontó, szép kikelet,

váltsd fel már a havas telet.

Lásd, megjöttek gólyák, fecskék;

hadd örvendjenek szegénykék!

 Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Sándor, József, Benedek

 

Sándor, József, Benedek,

mi a kő lett veletek?

Vártuk már a meleget,

s havat hoztok hideget?!

Kibomlott a sok rügyecske,

hazajött a gólya, fecske,

s dideregnek, fázik lábuk,

nincsen téli, jó csizmájuk.

Tegnap tavasz, ma már tél,

Sanyi, talán betéptél?

József, te se nevetgélj,

mentsd meg amit lehet még!

Benedek, tán akarod,

hozz meleget, szép Napot!

Viselkedjetek hát szépen,

Mindnyájatok soká éljen!

Egy kis bort is ihattok,

Kívánunk szép Névnapot!

Posztós Lenke: Születésnapi köszöntő a 90.-en felülieknek

90-en felül, szép kor, de nem kevés.

Van benne öröm, bánat is, meg szenvedés.

Isten ajándéka, hogy közelebb vonjon,

s a mag, mit beléd vetett, szép termést hozzon!

 

Minden ember élete egy gyümölcsöző ág.

Tavasszal viruló, gyönyörű szép virág.

Vidám és bohó szép álmai vannak,

szelekkel játszik, bókot int a Napnak.

 

Ha megtalálja szerelmét, szívét adja neki.

Esküt tesz, hogy holtáiglan csakis őt szereti!

Aztán jön a nyár tűze, s a munkának ideje,

napkeltétől, napnyugatig fáradsággal van tele.

 

Rejtelmek szigete, az élet nemcsak rózsás kert!

Ám, a végén minden ember azt arassa, amit vet!

Az élet gyorsan múlik, de csodákat művel...

sebeket gyógyít, bánatot űz el.

 

Új napot hoz elő, évszakot cserél,

valóra váltsa mindazt, miben remélsz.

Nem az a fontos, hány évet élek,

hisz az ember célja a végtelen élet!

 

Amikor az ősz is eljön, mint ezüsthajú jó tündér,

áldásait önzetlenül, szeretettel osztja szét.

Áldás hát az időskor, de nem épp könnyű nagykabát!

Súlya alatt görnyedeznek; szülők, mamák, nagytaták.

 

Mintha minden ősz más lenne, egy-egy lomb hull lassúan..

De, lelkükben a fény örökre ott csillog, hisz benne van.

Tél váltja fel majd az őszt is, de követi a kikelet!

Isten az Úr mindeneken, és az életünk felett!

 

Egyformán szép minden évszak, minden tavasz és minden kor;

hisz minden, amit Isten adott, magáról az életről szól.

Az élet csodálatos! Az idő tapasztalat.

Hisz lelkében az ember mindig ifjú marad.

 

Jó példaképp szolgálni a jövő nemzedéknek,

utat, célt mutatni a mai gyerekeknek.

S nincs akkor az embernek miért aggódnia,

hisz munkáját az idő váltsa termékeny valóra.

 

Köszönjük a jó Istennek, mindazt, amit adott!

Megköszönünk minden percet, éjszakát és napot!

S kívánunk az ünnepeltnek még sok, áldott évet

tölteni e földi létben és sok egészséget!

 

E szép tavasz reggelén köszöntünk mi Téged!

Angyalok vigyázzák drága, szelíd léted!

Köszönjük az Úrnak az éveket, mit adott,

s szívünkből kívánunk; Áldott szülinapot!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Kicsi süni

 

Felébredt a kicsi süni,

gyomra korrog, nincs mit enni.

Nyújtózkodik, lába dermedt,

felfedezni kell a kertet.

Tüskeruha viselete,

bogár, hernyó eledele.

Teletömné üres hasát,

ha, csak kapna egy kis kaját!

Hasznos állat, nem kártevő,

Földigiliszta a menő.

Csak ne látná a Bodrit közel,

ezért szegény egyre fülel.

Ilyenkor ő fürgén szalad,

hátha akad egy, két falat.

Kicsi, rövid, gyors a lába,

rovar, gyík a fő fogása.

Ha megijesztik, tüskéslabda,

az ellenséget elriasztja.

Elbújik a fészkébe,

s ki se jön csak estére.

Süni Sanyi kicsiny ravasz,

hírdessed, hogy itt a tavasz!

Posztós Lenke: Nőnapi köszöntő

 

Tavasz szép hajnalán a Nőket ünnepeljük!

Mint teremtés csodáját, minden nőt tisztelünk!

Nincsen jobb teremtmény a világon nála;

-Szálljon ezer áldás; nőkre, jó anyákra!

 

Ünnepeljük Őket, hisz velük szép az élet!

Minden kedves nőnek szálljon ma az ének!

Szépséges nők, édesanyák, drága asszonyok,

szívünkből kívánunk; Boldog Nőnapot!

 

Minden korban csodálatos, szépséges a nő!

Virágot bont, s negyven évig szépsége csak nő.

Azontúl még jobban kiárad a belső

érzések tömege, mint a nyári szellő.

 

Gyümölcsét is meghozza őrajta az élet.

Halványodni kezdnek a régi szenvedélyek.

Arcáján egy mennyei szépség felderül,

s az anyai érettség rajta kiteljesül.

 

Szerető és barát, - a férj drága párja.

Gyermekének anyja. -Szent az ő imája!

Mindenben ott van melletted, mint barát,

ő az, ki meghallja öröm s bánat szavát.

 

Fényt mutat, ahol csak pislákol a remény.

Lelkéből sugárzik szeretet és erény.

Lágy beszéde békét, megnyugvást teremt,

s hiányzik nagyon, ha már nincsen veled!

 

Csillogó két szeme, mint a drága gyöngy.

Mosolyától felszárad a kicsorduló könny.

Simogatása olyan, mint a nyári szellő,

bánatot, fájdalmat, mindent megenyhítő.

 

S ha az ifjú évek immár elhaladtak,

Orcáján az évek mély titkokat hagynak.

Nem vár semmi mást, csak szeretetet tőled -

Áld meg én Istenem; az anyákat, a Nőket!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Nagybőjti ima

 

Megtört szívvel, bűnbánattal,

Égi Atyánk, jó Urunk,

térdre hullva, kérve kérünk,

Te vezesd a mi útunk!

 

Emelj fel, ha rögös úton

botladozik a lábunk!

Segíts meg, hogy kialudjon

minden hamis vágyunk!

 

Támogass e földi létben,

adj szívünknek gyógyulást!

Árazd ránk szent kegyelmedet,

adj bűnökből tisztulást!

 

Szánjuk, bánjuk bűneinket,

megtört szívünk s böjtjeink,

vedd számba jó égi Atyánk,

s vezeklő szent tetteink!

 

Alázattal arra kérünk,

Szerető, jó Istenünk,

bocsásd meg a vétkeinket,

habár nincs rá érdemünk!

 

Nézz szent Fiad érdemére,

Aki meghalt érettünk,

s feltámadt a halottakból,

hogy legyen örök életünk!

 

Látod Urunk, jó Istenünk,

mint háborog a nagy világ!

Hallod is a sok szenvedő,

megtört lelkek sikolyát!

 

Ne engedd, hogy gépfegyverek

gyilkoljanak sok helyt újra!

Mutasd meg, hogy milyen hasznos

a megbocsátás drága útja!

 

Az élet vízén sok a zátony,

sok a sülyedő hajó,

ha Te nem vagy Uram velünk,

harcunk hiábavaló!

 

Nyújtsd a kezed segítségül,

ha az igaz kevés már,

mert, tévelygőknek száma megnőtt;

a Sátán folyton lesben áll!

 

Segíts békét teremteni,

hol háborúság, viszály dúl,

csillapítsd a lelkeket le,

hol gyűlöletnek szele fúj!

 

A Te országod égi Atyánk

igazság és béke!

Add meg nekünk e kegyelmet

Jézus szent nevébe!

 

Újítsd meg az életünket;

Atya, Fiú, Szentlélek!

Tehozzád zeng dícső dalunk,

Téged imádnak mindenek!

 

Segíts fékezni természetünk,

figyeljünk megsebzett szívekre,

hisz Te vagy a forrása minden jónak,

s életünk Megváltó Istene!

 

Minden jog fenntartva!