Testvéremhez: "Születésnapodra"

Ma a Te napod van, drága, jó testvérem!
Kívánom, a jó Isten még sokáig éltessen!
Ma téged ünnepelünk, rólad szól a versem,
feléd száll sok jókívánság és az üdvözletem.

Arcodra mosolyog a szeptemberi Nap.
Szívedben érzed, mily szeretett s áldott vagy!
Ameddig a szívünk e földi létben dobban,
mint jó testvérek szeressük egymást mindig jobban!

Neked küldi üzenetét a nyíló őszirózsa,
s még sok színes virág illatozó csokra,
a fodros fátylú felhő, a csicsergő kis madár,
s szívből jövő versem, mely köszöntésre vár!

Kívánom, hogy boldog légy s vidám e szép napon,
a jó Isten éltessen még sokáig nagyon!
A szeretet és öröm mindig veled járjon,
s még sok, boldog szülinap ünneplőben várjon!

Egy regény az életünk és emlékképek sora,
s ki nemesíti mindig, érték lesz a kora.
A rohanó évek, ma megállnak egy napra,
ünnepi fényt vetve a tegnapra s holnapra...

Számolgatunk minden tovaszálló évet;
belőlük fonogat koszorút az élet.
Éveink vonatján korunk egyre halad,
de, lelkünk nem öregszik, mindig ifjú marad.

Elszállt sok tavasz s nyár, száguldnak az évek,
Isten keze vezérelje mindig a Te élted!
Míg teljes a kívánság s míg örülhetsz felőle,
legyél nagyon boldog s vígan nézz előre!

Szerető szívemből szólt e kis költemény;
Számomra jobb testvér nincs a föld kerekén!
Éveid múlását ne vedd soha észre,
a szívedben éljen a szeretet s a béke!

Az Úrba kapaszkodva, bátran Vele haladj,!
Hiszen, aki Vele jár, győzelmet is arat!
Szerény, kis köszöntőm egy mondattal ér véget:
A jó Isten éltessen még nagyon soká Téged!

14.09.2025.

 

Posztós Lenke: Betegségben

 

Ágyban fekszek sápadt arccal,

a macskám őríz egyedül.

Tehetetlen nyögdécselek,

s az álom messze elkerül.

 

Könnyem hull, mint nyári zápor,

s haloványan kérdezem:

Olykor mért nehéz a kereszt,

amit adtál Istenem?

 

Túl vagyok már egy műtéten,

féltem bíz egy kicsikét.

Most elgyengülve lábadozok,

küszködve az életért.

 

Az ősznek sírnak bús felhői,

ránk is szórnak bánatot,

mert, ha fejünk őszbe borult,

nem szövünk nagy álmokat.

 

Vannak hosszú éjszakáink,

Isten van csak mivelünk.

S ha a reggel reményre vált,

úgy boldog csak életünk.

 

Jó angyalok, szelíd lények

vigyáznak ránk szüntelen.

Isten tisztogatja lelkünk,

hisz senki nincsen büntelen.

 

Hozzá szállnak hő imáik;

jó testvérnek, barátnak,

kiknek lényük égi fényt szór,

s gyógyír néma magánynak.

 

Ó szerető, áldott kezek,

míg bennem élő szív dobog,

a szép szavakért, imátokért,

a hálám mindig élni fog.

 

Felderengett ismét lelkem,

ami rossz, azt feledem,

szívem megtölté a hála.

mert az Úr van énvelem!

okt. 2025.

Posztós Lenke: Őszi eső

Kúszó felhők takarják az azúrkék végtelent,

sötétbe borítják a földet idelent.

Áztassa a földet a hideg őszi eső,

sárga levelek közt kotorász a szellő.

 

Ritmusban kopognak a sűrű esőcseppek,

a játszadozó széllel táncra kerekednek.

Egyre gyorsabb táncuk, talán meg se állnak,

mígnem földre nem tiporják levelét a fáknak.

 

Didergő kisvirág földre hajlik csendben,

hervadó kis arcát lássa minden cseppben.

Köd borult a kertre, erdőre, a tájra,

hűvös a levegő, tél lesz nemsokára.

Posztós Lenke: KÖSZÖNET AZ ÚRNAK

 

Köszönöm, Uram, e napot,

ezt az áldott vasárnapot,

Jézus drága szent vérét,

s hogy eltörlöd a bűnös vétkét.

Az Úrvacsora örömét,

az áhítatot, a nap fényét,

hogy asztalodhoz járulhattam,

és hogy Tőled áldást kaptam.

A öreg harang hívó szavát,

templomunknak nyílt ajtaját,

hogy hozzád imádkozhatok,

s hogy fohászomat meghallgatod.

Azt, hogy tart még kegyelmed,

bár sokszor vétettem ellened.

Hálával kitárom szívemet,

dícsőítlek s zengek hálaéneket.

Köszönöm, a bűnbocsánatot, a kegyelmet,

s hogy ajándékba adod az örök életet.

Hogy támogatsz s erőt adsz nekem,

hálásan köszönöm, Istenem!

Posztós Lenke: Új kenyér

 

Nyár vége van, ám a Nap még szórja sugarát,

kombájn nyeli szaporán az arany búzatáblát.

Csak áldani lehet a föld nemes kincsét,

Gondviselő, jó Atyánk nagy, nagy szeretetét!

 

Jólesően gyönyörködik a gazda a termésben;

lesz mit tenni az asztalra ez évben is bőven.

Feltűnik előtte a múlt homályos képe,

mikor kaszavágás izzadsága napestig kisérte.

 

Megkönnyebbült most a sorsa, gépesített minden,

kombájn arat s hull a búza zsákokba szép rendben.

Tudjuk, hogy fényt, esőt, jó terméshez Ki ad,

töltse be hát szívünket a hála és áhítat!

 

Malomzúgás hallik, lisztes lett a molnár,

friss búzaliszt, mint apró pórszem, a levegőbe felszáll.

Előkerül aztán a nagy sütőlapát,

s mosolygós cipókkal telik meg a kosár.

 

Igy terem az asztalon új kenyér most frissen,

aki érte fáradt, áldja meg az Isten!

Fárasztó munkával sült az új kenyerünk,

fogjuk hát imára hálásan tenyerünk!

 

Hálát mondunk Urunk az új kenyér ünnepén,

hogy asztalunkra került az izletes, új kenyér!

Új kenyerünket lelkészünk megáldja,

így szaporodik egyre lelkünk gazdagsága!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Köszöntő vers a 65. éveseknek

 

Ez a vers, most nektek szól,

rimbe foglalt sorokból.

Szülinapi ajándékom,

-szivből jön a gondolatom.

A 65- ik megünneplés,

nem is sok, de nem is kevés.

Egy élet súlya válladon,

mennyi emlék, mennyi nyom...

Elmúlt a zöldelő tavasz,

a nyár is már utána halad...

Az ifjúság még visszanéz,

szépet, rosszat felidéz;

úgy, mint jöttek, váltakozva,

hullám hátán lovagolva.

 

Gyönyörű a tavasz, forró a nyár,

de lásd az idő halad, őszre fordult már.

Tükörbe tekintve szeretnénk látni,

a régi ifjú képet újra megtalálni.

De mást festett arcunkra lassan az élet,

nyomokat hagynak az elszálló évek.

Egy, egy ráncot vésett minden múló év,

hópelyhet szitált fejünkre a dér.

Szemeink sarkában gyűlnek szarkalábak,

melyeket a lélek hullámai vágnak.

Még visszatükröződnek a boldog nevetések,

mit ajkunk szögletére emlékképül véstek.

Változunk a korral, akár a gondolat,

-semmi sem állandó, csupán a pillanat.

 

S az évek közben múlnak, röpűlnek fölöttünk,

amikor szárnyalunk, vagy amikor megyünk;

andalogva, kézen fogva,

emlékekkel felkarolva,

az életbe kapaszkodva,

összebújva vagy széthullva,

a múltból jövő illatokkal,

tarisznyánkban jóval, rosszal,

friss idővel vagy a múlttal,

könnybe fojtott fájdalommal,

halad az idő; örömmel, bájjal,

s elragad mindig valamit magával.

Lassúlnak a léptek, érlel a sorsunk,

jól esik a csend, bár lángoló tűz voltunk.

 

Óh, mily gyakran gondolunk rád,

régen elmúlt szép ifjúság!

Ködbe foszló emlékeid

őrzik szivünk örömeit.

Hisz te is voltál kamasz gyerek,

ki röpke álmokat kergetett,

és voltál, mint zúgó örvény,

az álmok csodás tengerén

a szerelem mámorával kalandozva át

a rövidnek tűnő holdas éjszakát.

S a kialvó lángban most csendesen

eltűnődsz a múlton szenvedélytelen.

 

De, ne bánd, hogy idősödsz, hiszen ez kiváltság,

mert, minden kort a földön csak egyszer élhetsz át.

Örüljél a mának s ha van egészséged,

feledd el a rosszat s őrizd meg a szépet.

Örülj minden napnak, az őszi lombhullásnak,

reggel a rád mosolygó fényes napsugárnak.

A felnőtt gyermekeknek és az unokáknak,

kik lépteid követve, nyomdokidban járnak.

S kivánom még neked, hogy légy egészséges,

-ne érjenek sose gondok, szenvedések.

Jókedvet, mely csakis vidám szivből árad,

tündöklő napfényt, mely soha el nem fárad.

 

Nyugodt, boldog, sok, sok évet,

fiatalos öregséget,

hisz, milyen volna ez az élet,

ha vidámsággal nem töltnéd meg?

Szeress mindent itt a földön,

a szeretet, az Istentől jön.

Csüggedésre nincsen okod,

hogyha a hit, támaszbotod.

Legyen hosszú, szép életed,

-ezt kivánom szivből Neked!

Könnyű szivvel menjél tovább,

hisz várnak rád még oly sok csodák.

Örüljél mindennek, mert örülni jó dolog,

kik örülni tudnak, csak igazán boldogok!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Születésnapodra

Ma téged ünnepelnek, rólad szól a versem,

feléd száll sok jókívánság és az üdvözletem.

Születésed napján, azt kívánom néked;

Adjon a Teremtő, hosszú, boldog éltet!

 

Ma neked mosolyog a szép nyári Nap.

Bizonyára érzed, mily szeretett s áldott vagy!

Ameddig a szívünk e földi létben dobban,

szeressük hát egymást mindeneknél jobban!

 

Neked küldi üzenetét; az illatos rózsa,

a sok színes virág illatozó csokra,

a fodros fátylú felhő, a csicsergő kis madár,

s szívből jövő versem, mely köszöntésre vár!

 

Kívánom, hogy boldog légy s vidám e szép napon,

a jó Isten éltessen még sokáig nagyon!

A szeretet és öröm mindig veled járjon,

s még sok, boldog szülinap ünneplőben várjon!

 

Egy regény az életünk és emlékképek sora,

s ki nemesíti mindig, érték lesz a kora.

A rohanó, szép évek, ma megállnak egy napra,

ünnepi fényt vetve a tegnapra s holnapra...

 

Számolgatunk minden tovaszálló évet;

belőlük fonogat koszorút az élet.

Éveink vonatján korunk egyre halad,

ám lelkünk nem öregszik, mindig ifjú marad.

 

Szellő szárnyán száll az idő, száguldnak az évek,

Isten keze vezérelje mindig a Te élted!

Míg teljes a kívánság s míg örülhetsz felőle,

legyél nagyon boldog s vígan nézz előre!

 

Szívemből, szívedhez szólt e kis költemény;

kedvesebb náladnál nincs a föld kerekén!

Éveid múlását ne vedd soha észre,

a szívedben éljen a szeretet s a béke!

 

Bármerre visz lépted, csak jó úton haladj,

hogy vágyaidat, céljaidat megvalósíthasd.

Szerény, kis köszöntőm egy mondattal ér véget:

A jó Isten éltessen még nagyon soká Téged!

 

Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Nyári eső

Hull az eső csordogál,

meg, meg ered, meg, meg áll.

Szürke felhők gyülekeznek,

terelgetik széltestvérek.

 

Felfrissült a levegő, a természet felüdült,

életre kelt minden, lelkem felélénkült.

Az ablakon figyelem az eső vízfátyolát,

eltakarta köpenyével a nap sugarát.

 

Dördül az ég, sűrűn hull a zápor,

köveken dobol, fák között táncol.

Az ég köpenye kiszakadt,

aki bírta elszaladt.

 

Posztós Lenke: Hála az esőért

 

Áldásos eső hull a szomjazó földre,

füvet, fát, virágot táncol körös-körbe.

Sűrű cseppek hullnak bokrokra, kertekre,

érzem, hogy mindez a Teremtőnk kegyelme!

 

Elvonult a fákat cibáló dühös szél,

felfrissült a természet, minden életre kél.

Lehűlt a levegő, a hőséget enyhitve,

a melegtől szenvedők sorsát megkönnyítve.

 

Sűrű, sötét felhők úsznak tova sorra,

a mennydörgés is megszünt, mint egy parancsszóra.

Hálával, fejemet az ég fele tartom,

az áldott nyári eső hadd áztassa arcom.

 

Eső után minden friss levegőt szívhat,

az orromba is beszállt e csodálatos illat.

Mélyet szippantottam, hogy megtelhessek vele,

még a fülcimpám is csak úgy remegett bele.

 

Hálával van tele szívünk és a szánk,

hogy az eső nem csapott itéletként ránk.

Adj Istenem lágy esőt másoknak is bőven,

hogy minden élet viruljon alkalmas időben!

Posztós Lenke: Rámszesz- cica barátom

 

Van nekem egy Rámszesz-nevű cica szív-barátom;

Nincs kedvesebb kandur nála kerek e világon.

Szereti az embereket, a harangszót imádja,

nem csoda, hisz jó gazdija, a lelkészünk családja.

 

Barátságos, kecses, -mindenki szereti,

a vasárnapi harangszót lelkéből kedveli.

Ha megkondul a harang, a kapu előtt terem,

mint tisztelet- megadó, úgy vár hűségesen.

 

Mikor meglát, köszönt macska nyelven engem,

tudja, jó falattal sokszor kényeztetem.

Oly kedvesen, szépen mindig hálálkodik,

amikor vasárnap lelkünk találkozik.

 

Mint minden ügyes kandur, ki magát is tiszteli,

voltak ám neki is némely hőstettei.

Nemegyszer volt része védelmi csatában,

ha ellenszenves kandurok voltak támadásban.

 

Volt amikor győzött, de csatát is veszített,

alig élte át szegény a véres vereséget!

De vele volt a Mindenható, hisz keresztény cica,

gyógyítgatta sebeit s talpra állította!

 

Szeretem és cirogatom valahányszor látom,

oly hálás és kedves, drága szív-barátom!

Szeretete ragályos, jó érzéssel tölt el,

elűz gondot, bánatot,-egy csodálatos gyógy-szer!

 

Hozzám simul, dorombol, szívében áhítat,

szeretete lenyűgöz, lelkével átitat.

Tudni kell; a cicákat ki szeretni képes,

az egy vidám ember s lelke egészséges.

 

Huncutkodásával jókedvet varázsol,

finom falatokért hálával válaszol.

Habár gazdijának szokványosnak tűnhet,

nekünk minden találkozás egy szeretet ünnep!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Volt nekem egy drága öcsém...

 

Volt nekem egy drága öcsém,

úgy hívták, hogy Paulka.

Gondját, baját, csak Istennek,

senki másnak nem mondta.

 

Termetéért, módoráért,

sok leányzó imádta.

A boldogságból, ám az élet

nagyon sokszor kizárta.

 

Rövid élte akarattal,

életvággyal volt tele-

Nem egy volt, ki bölcsességben

versenyt veszített vele.

 

Segítkezni nem habozott,

hű volt, bátor, s őszinte.

De, ennél is gyönyörűbb volt;

áldott, nemes, jó szíve.

 

De, akit az Isten megáld,

s szeret is a legjobban;

megpróbálja nagy kereszttel,

de nem hagyja el nyomorban.

 

Vitte ő is nagy keresztjét,

fájdalommal megtörten,

hogy Jézussal lehessen

örökre a mennyekben.

 

Fenn a csillagok fölött,

hol szenvedés már nincsen,

áldja örök pihenését

a Mindenható Isten!

Posztós Lenke: Mondj el egy imát...

 

Ha tenger partján látod a repülő sirályt,

s gondterhelt utadon olykor pihenni vágysz,

ha bűntudatra ébredsz, s lelked némán sír,

Krisztus az ujjával valamit a porba ír...

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát,

fogd össze a kezed, s mondj el egy imát.

 

Kis madár énekel lombos fűzfa ágon,

bokor alján bólintgat egy vadvirág feléd-

Adj hálát értük is, mert Isten ajándéka;

az Úrnak egy mondata került épp eléd.

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát,

köszönd meg szívedből minden ajándékát!

 

Ha csendben talál téged a nyomasztó éjjel,

ágyadban fészkel a szürke magány,

egyedül vagy, s az álom is elkerül,

Isten veled van, őriz rendületlenül.

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát,

köszönd meg mindenkor szerető oltalmát!

 

Ha szenvedő testvéred az égre felkiált,

utolsó reménye, mint a por szerteszállt,

ne légy közömbös, ne várj egy csodát

érte is mondj el egy rövid, hő imát.

-Testvérem, bárhol állsz és bármerre jársz..,

délben messze hangzó harangszóra vársz,

nézz fel az égre, dicsőítsd az Atyát;

mondj el mindenkiért egy szívből jövő imát!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Én is voltam fiatal...

 

Én is voltam fiatal

szíven talált sok szép dal.

Bimbót hajtott oly sok vágyam,

mikor zöld szemeket láttam.

 

Ifjú voltam s álmodó,

boldogságra vágyódó.

Rám is szállt, és megérintett,

- megragadtam.., ám tovalépett.

 

Voltam boldog, voltam bús,

érzelmekben igen dús.

Voltam kegyelt, voltam árva,

fájt a mások boldogsága.

 

Egyszer félénk, máskor bátor,

máskor a sors velem számolt.

Szívemben dúlt csata-derű,

volt édes és volt keserű.

 

Szép is volt, én nem tagadom,

de nyugtalan volt minden napom.

Mert, volt egy űr a lelkemben,

mit csak Isten tölthet be.

 

Hívtam, s eljött észrevétlen,

itt trónól az én szívemben.

Más lett minden álmom, vágyam,

mert az Urat megtaláltam!

 

xx

Posztós Lenke: Áldlak Uram!

Áldom Uram szent testedet s minden csepp Véredet,

amellyel Te megfizetted az én bűneimet.

Vigasztalót küldtél, hogy vezessen bennünket-

Köszönöm, hogy elküldted Atyám a Szentlelket!

 

Ám a világ nem vehette, mert nem ismerte Őt-

A Szentlélek nem vezet csak Jézus követőt!

Aki nem tér meg a bűnből, s nem születik újra,

e kegyelmi ajándékot esze föl se fogja.

 

Szentlelket és ajándékát csak megtérve tudsz kapni!

Örök életet, üdvösséget, -Jézus tud csak adni!

Aki szívébe fogadta, az Vele is járhat,

de megtérés nélkül nincsen bűnbocsánat!

 

Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Évszakok

Úgy szeretném össze szedni

szép szavakba septiben,

mit nem mondott az életről el

soha eddig senki sem.

 

Gyönyörű az élet hidd el,

ha vezérli a SZERETET!

Reménykedve élni s hinni,

hogy tél után jön kikelet!

 

Oly sok panasz van a földön!

Az élet nemcsak rózsás kert!

De, a végén minden ember,

azt arassa, amit vet!

 

Csodálatos minden évszak,

de sorra elszáll, mint a füst.

S ha szépségeit felfedezed,

Isten reád áldást küld.

 

Szívből valja minden ember,

hogy a tavasz gyönyörű!

Csupa illat, csupa öröm,

- Vidáman nő fel a fű.

 

Aztán jön a nyárnak tűze,

s a munkának ideje:

Napkelettől, napnyugatig

fáradsággal van tele.

 

Amikor az ősz is beáll,

mint ezüsthajú meseszép,

áldásait önzetlenül,

szeretettel osztja szét!

 

Áldás hát az időskor, de,

nem épp könnyű nagykabát!

Súlya alatt görnyedeznek;

szülők, mamák, nagytaták...

 

Mintha minden ősz más lenne

egy-egy lomb hull lassúan..

De, lelkedben a fény örökre

ott csillog, hisz benne van.

 

Tél váltja fel majd az őszt is,

de követi a kikelet!

Isten az Úr mindeneken,

és az életünk felett!

 

Ha jól figyelsz az égiekre,

s Isten hangja szól hozzád;

megérted, hogy több az élet,

mint zarándokként amit jársz.

 

Osszál mosolyt, tegyél hát jót,

mert számot adsz a legvégén;

mire szántad életedet,

mit tettél e Földtekén?!

 

A jó Istent én arra kérem,

Hallgassa meg hő imám:

Legyen boldog minden ember,

az őszbe fordult évszakán!

 

Adjon áldást mindenkire,

s meghallgatást imánknak,

hogy még soká örülhessünk

szeretetben egymásnak!

 

Minden jog fenntartva!

 

Debrecen - 2025 május 24 - Magyar Református Egységnap

 

~Köszöntő vers~

 

Van egy szép szó, mely mindent áttőr; úgy hívják, hogy szeretet!

Egy mély érzés, mely hatalmával, mindenhová elvezet!

A szeretet hangja tör ki, most is szívünk mélyéből;

Üdvözletünket hoztuk ide, Erdély déli részéről.

A szeretet olyan, mint egy illatos virágszál;

magához vonz, s nincs előtte semmiféle határ.

Örülünk, hogy itt lehetünk köztetek e szép napon,

hisz Krisztusban van közösségünk, s ez egy égi nagy vagyon!

Köszönjük a jó Istennek, hogy Szentlelke vezet,

s Krisztusban, mint jó testvérek, egységünk lehet!

Nagy az Ő kegyelme s bár szemünk sír vagy nevet,

nem hagy el a mi Istenünk, oltalmaz és szeret.

 

Fohászkodunk a békéért, hogy szünjön fegyver, gyülölet,

és az oly sok katasztrófa mely fakaszt bánatkönnyeket.

Egy elfajult világban keressük a szépet!

Erősödjünk az egységben, valjunk békességet!

Hogy építhessük egymást szívből, barátságból,

s szerezzünk egy szebb jövőt egymással a mából.

Egyedül a szeretet köti össze szívünk!

Drága Urunk, Jézus Krisztus a mi kötelékünk!

Ő tűzet gyújt az Őt keresők sóvárgó szívébe,

hogyis ne buzdulnánk e tűz terjesztésére!

Kérjük Őt, hogy fogja kezünk, bármerre visz útunk,

hiszen Vele vándorolva, biztos célba jutunk.

 

Az imádkozó kezek, rosszat nem követnek;

az ima fölfele száll, s átszeli az eget!

Az imádkozó ajkak, Istenhez beszélnek,

az ÚRba kapaszkodva hisznek és remélnek!

Ki fohászkodik Istenhez, békét és erőt kap,

fényben van és javaiból másoknak is ad.

Az imádkozó kezek, simogatni tudnak,

vigaszt, békességet, szeretetet nyújtnak.

Az imádkozó lélek jóságos és szeret,

mert szívből jövő imádsága az Úr Jézushoz vezet.

Képes legyőzni; félelmet, bajt, szenvedélyt,

segítőkész s tenni tud mindig másokért.

Az imádkozó ember békében megpihen,

mert munkáját elvégzi, s hálát ad szüntelen.

Küzdeni s győzni tud mindenek felett,

mert megáldja az Isten az imádkozó embert!

A közös imának nagyobb az ereje;

imánkra a válasz áldással van tele.

Jó a testvéreknek így együtt lenni,

Isten oltalmában hinni és remélni.

 

Ami szívből árad, az ereje teremtő!

Szívből szól hozzátok ez a kis köszöntő!

Békét, erőt, hitet, -adjon az Úr nektek!

Hogy szolgáljátok hűséggel, mint igaz keresztények!

Szeressük az Urat s egymást mint testvérek!

A bűn elleni harcra legyünk mindig készek!

Az Úr nevében gyűltünk össze, hálákat zeng ajkunk,

hódolattal fohászkodva, békét, áldást kapunk!

Hálás szívvel megköszönjük, hogy egységben lehetünk,

s, hogy az összetartozásban a jó Isten van velünk!

Hiszen Ő a SZERETET, Ki örök és végtelen!

Kívánom, hogy az Úr kísérjen mindvégig az életen!

 

24. május. 2025.

Ma, mindannyian gazdagodtunk; hitben, reménységben!

Adja Isten találkozzunk még sokszor szeretetben!

/ Posztós Lenke /

Posztós Lenke: Búcsúzik a május

Búcsúzásra készen állsz szeretett májusom,

suhanó lépteid keserűn bámulom.

Az ébredő hajnallal midőn útra kelsz,

virágszekeredről visszatekintesz,

mert tudod, mily kedves, mily drága vagy nekem,

orgona illatod, gondolod, feledem?

 

Habár ezen évben másképp mutatkoztál,

igen sokat sírtál, sokat szomorkodtál.

Szürke felhők borították fölöttünk az eget,

hideg eső, szél tépázta virágszőnyegedet.

Megduzzadt a folyó, a vízek megáradtak,

ellenállni képtelenség e nagy áradatnak.

 

Ám, nem te vagy a felelős, nem tied a gond,

azért, mit az ember a természetben elront.

Hisz nekünk a természet a legszebbeket adja,

csak önző lett az ember, s nincs rá nagyon gondja!

Pedig a természet mindig visszaadja,

amit tesz vele az ember szabadakarata.

 

Lám, most búcsút intesz, s utadon elkisér,

a zöldelő rét illata, mit szállít az enyhe szél.

S a bódító illatú virágkavalkád,

melyet az érkező nyár csokorként ölel át.

Búcsúzásul májusom én százszor is megáldlak,

s egy mosolygósabb képeddel mindig visszavárlak!

 

30. május. 2025.

 

Posztós Lenke: Győzött a Fény- Krisztus feltámadott!

Posztós Lenke: Győzött a Fény- Krisztus feltámadott!

Harang zengést hordoz az illatos szél-

Megtört a sötétség, győzött a Fény!

Az Isten szeretőkre örök élet vár;

Krisztus feltámadott! - Nincs többet halál!

 

Ragyogó fényben sokaknak megjelent:

Diadallal bűn és halál felett!

Kezén, lábán ott a szegek helye;

hogy a hittben erőt találj benne.

 

Előttünk is itt áll hitünknek fényében;

életre hív az újjászületésben!

Feltámadást, új életet hírdet!

Örök boldogságot az Őt követőknek!

 

De nincs addig húsvét az emberi szívben,

míg nem teszi Úrrá Jézust életében!

Nem szólal benne a kikelet hangja,

a lélek templomát még sötétség lakja.

 

Támaszd fel Húsvét mindazt, aki meghalt;

ki sötétben még várja a pirkadó hajnalt..,

hogy Nagypéntek után, megkínzott lelkére;

üdvösséget hozzon Krisztusnak szent Vére!

 

xx

Posztós Lenke: Áprilisi tél

 

Sűrű fellegeket terelget a szél;

áprilisban megtréfált bennünket a tél.

Vacog a hajnal s rügyei a fáknak

hótakaró alatt reszketnek, fáznak.

 

Az áprilisi tavasz már kérdőjellé vált,

feledésbe hozta március mosolyát.

Tegnap még bújt, virult a sok kiváncsi rügy,

ma már hó takarja, - nem hallszik rigófütty.

 

Fagyos szél suhan át a zöldelő réten,

megdermeszti mindazt, mit tavasz festett éppen.

Hópehelyt szitál bokorra, virágra,

szürke vásznát az ég fölötte kitárja.

 

Ránk villantja néha huncut bájmosolyát,

majd esővel, hóval űzi a bolondját.

A gólyamadár majdnem a fészkéhez fagyott,

ül a tojásain, de, eledelt nem kapott.

 

Meghalt tán a szép tavasz; nem az jön, mit várunk.

Télen hóra, nyáron napsütésre vágyunk.

Mintha mi is emberek mind rosszabbak leszünk,

s lám, megboszul a természet azért, amit teszünk!

 

Kérünk Urunk Jézus, szánd meg a világot,

szánd meg szegény gólyát, szánd meg a virágot!

Legyen újra szép tavasz, kelepeljen gólya,

hadd maradjon ezentúl is a tavasz hírmondója!

 

Minden jog fenntartva!