Posztós Lenke: Év végi köszönet

Szalad az idő, senkinek meg nem áll,

az élet nem csupán egy vidám utcabál.

Van benne szenvedés, van benne öröm,

van benne könnycsepp és van köszönöm!

 

Oly sok a gonoszság, több már, mint a jó,

de, mindenkor Isten a Vigasztaló!

Köszönöm, Istenem, hogy átéltem ez évet,

láttam eget, földet, megélhettem mindent.

 

Köszönöm az erőt, hogy átmentem mindenen,

hála legyen Neked mindenért Istenem!

Köszönök; jót, rosszat, mindent, amit látok,

köszönöm az egész teremtett világot!

 

Tudom oh Uram, a rossz sem céltalan,

az életben mindennek jelentése van.

Köszönöm mindazt, amit kaptam és adtam,

bocsásd meg, ha voltál szomorú miattam!

 

Sajnálom mindazt, amit nem adhattam,

hogyha rosszat tettem, Uram, nem akartam!

És hogyha felráztál kalandos álmomból,

csak megvédtél engem saját hibáimtól.

 

Köszönöm a testvért, a jó barátokat,

ha lélekben is csupán, de mindig velem vannak.

Mert oly jó tudni azt, hogy valaki rád figyel,

jóban vagy rosszban, soha nem hagy el.

 

Köszönöm, hogy lelkem titkos szobáját,

amelyet a szívem egyedül Neked szánt,

virággal díszíted naponta fel nekem,

mert Tied a szívem és Tied az életem!

 

Köszönöm Uram, hogy kereszted előtt,

minden szenvedélyem, sorra összedőlt.

S ez évben is, bármi volt, könnycsepp vagy öröm,

mindent, amit adtál, Istenem, Köszönöm!

 

 xx

Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Búcsúzik az Ó év

 

Ismét búcsút intünk az elköszönő évnek!

Emlékképek követik; -fájdalmasak, szépek.

Átgondoljuk, mit nyújtott sorsunknak az élet:

Örömöt vagy bánatot, - keserűt vagy szépet.

 

Egy év emlékeit hagyjuk magunk után,

s elmélázunk csendben a megtett utunk nyomán.

Elrejtve van még a holnap igérete,

ám, életünket kíséri Isten szeretete!

 

Átvizsgáljuk ismét minden rejtett álmunk..,

-Megkaptuk-e mindazt, mire szívből vágytunk?

Hiszen minden új évben a mi legfőbb vágyunk;

hogy szebb legyen, jobb legyen eltorzult világunk!

 

Volt, mikor nehezebb, vagy könnyebb volt a sorsunk.

Voltak botrányok is, mit másoknak okoztunk.

Kisebb vagy nagyobb csatákat megvívtunk,

az Úr volt mindig velünk, mert, mi Benne bíztunk!

 

-Rohannak a napok, peregnek az évek;

gyűjtik emlékeit szép és zord időknek.

Bezárul ez év is, búcsúzásra kész,

kezet ad az újjal, majd a múltba vész...

 

Elillan, és élted egy részét elviszi.

S ami veled marad, azt tovább érleli...

Minden, ami szép és jó, az hamar elszalad;

beolvad a múltba, aztán emlék marad.

 

De, ha gyermek álmod megőrzöd, -megmarad;

észre sem veszed, hogy az idő szalad.

Mert, a tiszta érzés, mint fehér hópehely,

nem nehéz, s ha elolvad, tiszta marad a hely.

 

Az új évben, mit kívánok, az mindenkinek kéne!

-Legfőbb vágy az egészség s lelkünkben a béke!

Ne zúgjanak többé pusztító fegyverek!

Legyenek hát boldogok végre az emberek!

 

Higyjünk a szeretetben, higyjünk a jóban!

Akkor is, ha sokakban már, már kifogyóban!

Legyen hit és szeretet az emberi szívben,

s higyjük szakadatlan, hogy velünk van az Isten!

 

Távozzon a gyülölet, a betegség s a gondok,

Legyen hát az új év mindenkinek boldog!

Vezérünk a Fény legyen, a Hit és a Szeretet,

mi világítja utunkat s végűl hazavezet.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Idősek angyala

 

Csillagfényes éjjet követ fényes hajnal -

Örömhírrel földre szállt mennyből az angyal.

Meglátogat minden embert; ifjakat és időst,

azt, akinek szíve nyított s befogadja Őt!

 

Isten küldi, s tudja jól, hogy kinek mi a vágya,

áldást, békét, szeretetet szór le minden házra.

A karácsonyi csillag szórja már a fényét,

szebbé, jobbá teszi az időskor létét.

 

Mert, Karácsonykor a szívekben mennyei fény derül.

Aki Jézusban hisz, soha nincs egyedül!

Az áldott idős kornak van sok gazdagsága,

hisz nem más ez, mint kegyelem, Isten ajándéka!

 

Éltünk minden útját a karácsonyi fénnyel,

Jézus beragyogja édes melegével.

Lelkünkben világít, úgy, mint fényes hajnal,

s szívünkben őrízzük deresre-vált hajjal.

 

Őrízzük a szeretetet, ezt a tiszta lángot;

Igy szebbé tesszük életünket s ezt a zord világot!

Hiszen, hogyha ápolgassuk s tovább adjuk másnak,

minden szikra hozzájárul a lángra-gyulladásnak.

 

Harang hangja hallszik vidáman a szélben...

Csillagfény világít a téli sötét éjben.

Utat tőr magának az áldott, fényes hajnal,

ajándékot hoz a mennyből a karácsonyi angyal.

 

Kisebb, nagyobb ajándék; Istentől van áldva!

Boldog, aki Jézust tiszta szívvel várja!

Ő hoz minden házba; békét, boldogságot,

s szívedbe egy örömteli, áldott, szent Karácsonyt!

 

Én is ez ünnepre szívemből kívánom,

hogy minden ember szívében szeretet lángoljon!

Szálljon égi áldás bőven mindenkire,

gond, betegség, rosszlét legyen kikerítve!

 

S amikor kihunynak az ünnepi fények,

életünkkel mutassunk utat a sötétnek.

Tápláljuk továbbra is a szeretetlángot,

s őrízzük meg szívünkben végleg a Karácsonyt!

 

Minden jog fenntartva! 

xx

Posztós Lenke: Kép & Vers 🙂

 

Várva a Mikulást el is szenderedtem!

Ajándékok vettek körül mikor felébredtem!

Egy hústorta van mellettem, ettem is keveset,

Azt jelenti, nem fogyott el a földön a szeretet!

Posztós Lenke: Kép & Vers 🙂

 

Nagy szakállú Mikulás,

miért késel, merre jársz?

Szívünk szeretettel vár,

hol rekedtél, gyere már!

 

Lásd, Jerryvel barát vagyok,

egérbe én nem harapok.

A Mikulást mi alig várjuk,

ha kolbászt hozol, azt se bánjuk!

 

Siess hát, mert megfáztunk,

zuzmorás a szakálunk.

Hozz sok kolbászt, s igérjük,

jövőben is jók leszünk!

Posztos Lenke: Kép & vers 🙂 ❤

 

Mikulás jár, résen állunk,

mi is ajándékot várunk!

Kiraktuk a papucskákat,

belebújtak, akik fáztak.

 

A Mikulás, ha megérkezik,

a papucsunk sok jóval telik.

Tudom, biztos reánk talál,

hisz jó gyereknek ajándék jár!

Posztós Lenke: Kép & vers ❤

Csing, ling-ling száncsengő,

éjféltájban felzengő!

Megvan már a csomagolás;

indul már az ősz Mikulás!

 

A szeretet alig fér;

tele van a kis szekér.

Mindenkinek elhordozza,

négy kis kutyus, alig húzza.

 

Ajándéka nem mulandó,

nem valami földi kincs,

szeretetet, víg örömet,

olyat hoz, mi soknak nincs!

 

Mi is e szép téli estén

kövessük a példáját,

vidám szívvel, nagy örömmel

ünnepeljük Mikulást.

 

Posztós Lenke: Uzonkafürdő

 

Kovászna megyében van egy csodás hely,

hol a szív muzsikál, s a lélek szárnyra kel.

Uzonkafürdő a neve e szép tájnak,

nem bánják meg soha, akik erre járnak!

 

Aki erre barangol lelki- békét lel,

mert Uzonkafürdő egy Istenáldott hely.

Az erdőszéli sétány friss borvizet kinál,

mi lenne jobb ennél, mit a lélek kíván?

 

Rád tekint a Murgó hegy méltóságteljesen,

úgy érzed, e helyen sose vagy idegen.

Betölti szívedet békével e szép táj,

a gyógyhatású borvízkút friss borvízzel kinál.

 

Az uzonkai borvíz valóságos gyógyszer.

Betegségnek, fájdalomnak, itt enyhülnie kell!

Az ivóvízforrások, a Pisztrangos, s a Főkút,

kincset érő vizet adnak, s e szép táj új erőt nyújt.

 

A Pisztrangos forráshoz erdei út vezet.

A látvány csodálatos, gyógyvize kincset rejt.

Régi arcát a fürdőhelynek az idő megrombolta,

de, él rejtelmes varázsa, akár a legenda:

 

A történet két ifjúpár szerelméről szól:

Piliske és Uzonkáról, Morgó lányáról.

Ám, az öreg Morgó, az ifjút ellenezte,

mert, a szomszédvárnak urát, nem jó szemmel nézte.

 

Igy, egy alkalommal, mikor együtt kapta

a szerelmespárt, kiborult tüstént a haragja.

Elvétette a fiúra mért halálos csapását,

s megölte a szerelmét megvédő szép lányát.

 

Igy lett szerelmüknek tragikus a vége,

kicsordult a zöld füre a lány piros vére.

Drága forrás fakadt fel, itt ezen a helyen,

hogy szomjúzónak üdülés vagy csodás gyógyír legyen.

 

Ez volt a legenda, de ma is a gyöngyszeme

Erdővidéknek, s azoknak, kik kitartnak mellette.

Mert Uzonka a betegek csodás gyógytelepe,

s a zajos világból menekülők csendes pihenője.

 

Néhány nyaralóház, s az erdei sétányok

díszítik a tájat, mint idenőtt látványok.

Van egy nyaralóház, mely szívemet megnyerte,

a Murgó hegy őrszeme őrködik fölötte.

 

Itt találsz egy csodálatos, szelíd- lelkű Embert,

akit Isten szeretete e hegy lábához rendelt.

Krizbai Imre, Isten hű szolgája,

lelkipásztor, s családjával az Úr Jézust szolgálja.

 

Szerető és barátságos, a Teremtőt imádja,

a lelki- békét keresőknek ajtaját kitárja.

E csodálatos helyre hívogat és vár,

szolgálatra, segítségre mindig készen áll!

 

Tanít, szórakoztat, táplálja a lelket,

örömben, bánatban, együtt érez veled.

Hogy elmeséljem jellemét, nincs is erre szavam,

előtte én mélyen meghajtom magam!

 

Barátom, ha neked is érdeklődést kelt,

e csodás helyet te is felkeresheted.

Vár az öreg Murgó, az erdő friss illata,

mondom én, ki erre jár, nem bánja meg soha!

 

Minden jog fenntartva!

Testvéremhez: "Születésnapodra"

Ma a Te napod van, drága, jó testvérem!
Kívánom, a jó Isten még sokáig éltessen!
Ma téged ünnepelünk, rólad szól a versem,
feléd száll sok jókívánság és az üdvözletem.

Arcodra mosolyog a szeptemberi Nap.
Szívedben érzed, mily szeretett s áldott vagy!
Ameddig a szívünk e földi létben dobban,
mint jó testvérek szeressük egymást mindig jobban!

Neked küldi üzenetét a nyíló őszirózsa,
s még sok színes virág illatozó csokra,
a fodros fátylú felhő, a csicsergő kis madár,
s szívből jövő versem, mely köszöntésre vár!

Kívánom, hogy boldog légy s vidám e szép napon,
a jó Isten éltessen még sokáig nagyon!
A szeretet és öröm mindig veled járjon,
s még sok, boldog szülinap ünneplőben várjon!

Egy regény az életünk és emlékképek sora,
s ki nemesíti mindig, érték lesz a kora.
A rohanó évek, ma megállnak egy napra,
ünnepi fényt vetve a tegnapra s holnapra...

Számolgatunk minden tovaszálló évet;
belőlük fonogat koszorút az élet.
Éveink vonatján korunk egyre halad,
de, lelkünk nem öregszik, mindig ifjú marad.

Elszállt sok tavasz s nyár, száguldnak az évek,
Isten keze vezérelje mindig a Te élted!
Míg teljes a kívánság s míg örülhetsz felőle,
legyél nagyon boldog s vígan nézz előre!

Szerető szívemből szólt e kis költemény;
Számomra jobb testvér nincs a föld kerekén!
Éveid múlását ne vedd soha észre,
a szívedben éljen a szeretet s a béke!

Az Úrba kapaszkodva, bátran Vele haladj,!
Hiszen, aki Vele jár, győzelmet is arat!
Szerény, kis köszöntőm egy mondattal ér véget:
A jó Isten éltessen még nagyon soká Téged!

14.09.2025.

 

Posztós Lenke: Betegségben

 

Ágyban fekszek sápadt arccal,

a macskám őríz egyedül.

Tehetetlen nyögdécselek,

s az álom messze elkerül.

 

Könnyem hull, mint nyári zápor,

s haloványan kérdezem:

Olykor mért nehéz a kereszt,

amit adtál Istenem?

 

Túl vagyok már egy műtéten,

féltem bíz egy kicsikét.

Most elgyengülve lábadozok,

küszködve az életért.

 

Az ősznek sírnak bús felhői,

ránk is szórnak bánatot,

mert, ha fejünk őszbe borult,

nem szövünk nagy álmokat.

 

Vannak hosszú éjszakáink,

Isten van csak mivelünk.

S ha a reggel reményre vált,

úgy boldog csak életünk.

 

Jó angyalok, szelíd lények

vigyáznak ránk szüntelen.

Isten tisztogatja lelkünk,

hisz senki nincsen büntelen.

 

Hozzá szállnak hő imáik;

jó testvérnek, barátnak,

kiknek lényük égi fényt szór,

s gyógyír néma magánynak.

 

Ó szerető, áldott kezek,

míg bennem élő szív dobog,

a szép szavakért, imátokért,

a hálám mindig élni fog.

 

Felderengett ismét lelkem,

ami rossz, azt feledem,

szívem megtölté a hála.

mert az Úr van énvelem!

okt. 2025.

Posztós Lenke: Őszi eső

Kúszó felhők takarják az azúrkék végtelent,

sötétbe borítják a földet idelent.

Áztassa a földet a hideg őszi eső,

sárga levelek közt kotorász a szellő.

 

Ritmusban kopognak a sűrű esőcseppek,

a játszadozó széllel táncra kerekednek.

Egyre gyorsabb táncuk, talán meg se állnak,

mígnem földre nem tiporják levelét a fáknak.

 

Didergő kisvirág földre hajlik csendben,

hervadó kis arcát lássa minden cseppben.

Köd borult a kertre, erdőre, a tájra,

hűvös a levegő, tél lesz nemsokára.

Posztós Lenke: KÖSZÖNET AZ ÚRNAK

 

Köszönöm, Uram, e napot,

ezt az áldott vasárnapot,

Jézus drága szent vérét,

s hogy eltörlöd a bűnös vétkét.

Az Úrvacsora örömét,

az áhítatot, a nap fényét,

hogy asztalodhoz járulhattam,

és hogy Tőled áldást kaptam.

A öreg harang hívó szavát,

templomunknak nyílt ajtaját,

hogy hozzád imádkozhatok,

s hogy fohászomat meghallgatod.

Azt, hogy tart még kegyelmed,

bár sokszor vétettem ellened.

Hálával kitárom szívemet,

dícsőítlek s zengek hálaéneket.

Köszönöm, a bűnbocsánatot, a kegyelmet,

s hogy ajándékba adod az örök életet.

Hogy támogatsz s erőt adsz nekem,

hálásan köszönöm, Istenem!

Posztós Lenke: Új kenyér

 

Nyár vége van, ám a Nap még szórja sugarát,

kombájn nyeli szaporán az arany búzatáblát.

Csak áldani lehet a föld nemes kincsét,

Gondviselő, jó Atyánk nagy, nagy szeretetét!

 

Jólesően gyönyörködik a gazda a termésben;

lesz mit tenni az asztalra ez évben is bőven.

Feltűnik előtte a múlt homályos képe,

mikor kaszavágás izzadsága napestig kisérte.

 

Megkönnyebbült most a sorsa, gépesített minden,

kombájn arat s hull a búza zsákokba szép rendben.

Tudjuk, hogy fényt, esőt, jó terméshez Ki ad,

töltse be hát szívünket a hála és áhítat!

 

Malomzúgás hallik, lisztes lett a molnár,

friss búzaliszt, mint apró pórszem, a levegőbe felszáll.

Előkerül aztán a nagy sütőlapát,

s mosolygós cipókkal telik meg a kosár.

 

Igy terem az asztalon új kenyér most frissen,

aki érte fáradt, áldja meg az Isten!

Fárasztó munkával sült az új kenyerünk,

fogjuk hát imára hálásan tenyerünk!

 

Hálát mondunk Urunk az új kenyér ünnepén,

hogy asztalunkra került az izletes, új kenyér!

Új kenyerünket lelkészünk megáldja,

így szaporodik egyre lelkünk gazdagsága!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Köszöntő vers a 65. éveseknek

 

Ez a vers, most nektek szól,

rimbe foglalt sorokból.

Szülinapi ajándékom,

-szivből jön a gondolatom.

A 65- ik megünneplés,

nem is sok, de nem is kevés.

Egy élet súlya válladon,

mennyi emlék, mennyi nyom...

Elmúlt a zöldelő tavasz,

a nyár is már utána halad...

Az ifjúság még visszanéz,

szépet, rosszat felidéz;

úgy, mint jöttek, váltakozva,

hullám hátán lovagolva.

 

Gyönyörű a tavasz, forró a nyár,

de lásd az idő halad, őszre fordult már.

Tükörbe tekintve szeretnénk látni,

a régi ifjú képet újra megtalálni.

De mást festett arcunkra lassan az élet,

nyomokat hagynak az elszálló évek.

Egy, egy ráncot vésett minden múló év,

hópelyhet szitált fejünkre a dér.

Szemeink sarkában gyűlnek szarkalábak,

melyeket a lélek hullámai vágnak.

Még visszatükröződnek a boldog nevetések,

mit ajkunk szögletére emlékképül véstek.

Változunk a korral, akár a gondolat,

-semmi sem állandó, csupán a pillanat.

 

S az évek közben múlnak, röpűlnek fölöttünk,

amikor szárnyalunk, vagy amikor megyünk;

andalogva, kézen fogva,

emlékekkel felkarolva,

az életbe kapaszkodva,

összebújva vagy széthullva,

a múltból jövő illatokkal,

tarisznyánkban jóval, rosszal,

friss idővel vagy a múlttal,

könnybe fojtott fájdalommal,

halad az idő; örömmel, bájjal,

s elragad mindig valamit magával.

Lassúlnak a léptek, érlel a sorsunk,

jól esik a csend, bár lángoló tűz voltunk.

 

Óh, mily gyakran gondolunk rád,

régen elmúlt szép ifjúság!

Ködbe foszló emlékeid

őrzik szivünk örömeit.

Hisz te is voltál kamasz gyerek,

ki röpke álmokat kergetett,

és voltál, mint zúgó örvény,

az álmok csodás tengerén

a szerelem mámorával kalandozva át

a rövidnek tűnő holdas éjszakát.

S a kialvó lángban most csendesen

eltűnődsz a múlton szenvedélytelen.

 

De, ne bánd, hogy idősödsz, hiszen ez kiváltság,

mert, minden kort a földön csak egyszer élhetsz át.

Örüljél a mának s ha van egészséged,

feledd el a rosszat s őrizd meg a szépet.

Örülj minden napnak, az őszi lombhullásnak,

reggel a rád mosolygó fényes napsugárnak.

A felnőtt gyermekeknek és az unokáknak,

kik lépteid követve, nyomdokidban járnak.

S kivánom még neked, hogy légy egészséges,

-ne érjenek sose gondok, szenvedések.

Jókedvet, mely csakis vidám szivből árad,

tündöklő napfényt, mely soha el nem fárad.

 

Nyugodt, boldog, sok, sok évet,

fiatalos öregséget,

hisz, milyen volna ez az élet,

ha vidámsággal nem töltnéd meg?

Szeress mindent itt a földön,

a szeretet, az Istentől jön.

Csüggedésre nincsen okod,

hogyha a hit, támaszbotod.

Legyen hosszú, szép életed,

-ezt kivánom szivből Neked!

Könnyű szivvel menjél tovább,

hisz várnak rád még oly sok csodák.

Örüljél mindennek, mert örülni jó dolog,

kik örülni tudnak, csak igazán boldogok!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Születésnapodra

Ma téged ünnepelnek, rólad szól a versem,

feléd száll sok jókívánság és az üdvözletem.

Születésed napján, azt kívánom néked;

Adjon a Teremtő, hosszú, boldog éltet!

 

Ma neked mosolyog a szép nyári Nap.

Bizonyára érzed, mily szeretett s áldott vagy!

Ameddig a szívünk e földi létben dobban,

szeressük hát egymást mindeneknél jobban!

 

Neked küldi üzenetét; az illatos rózsa,

a sok színes virág illatozó csokra,

a fodros fátylú felhő, a csicsergő kis madár,

s szívből jövő versem, mely köszöntésre vár!

 

Kívánom, hogy boldog légy s vidám e szép napon,

a jó Isten éltessen még sokáig nagyon!

A szeretet és öröm mindig veled járjon,

s még sok, boldog szülinap ünneplőben várjon!

 

Egy regény az életünk és emlékképek sora,

s ki nemesíti mindig, érték lesz a kora.

A rohanó, szép évek, ma megállnak egy napra,

ünnepi fényt vetve a tegnapra s holnapra...

 

Számolgatunk minden tovaszálló évet;

belőlük fonogat koszorút az élet.

Éveink vonatján korunk egyre halad,

ám lelkünk nem öregszik, mindig ifjú marad.

 

Szellő szárnyán száll az idő, száguldnak az évek,

Isten keze vezérelje mindig a Te élted!

Míg teljes a kívánság s míg örülhetsz felőle,

legyél nagyon boldog s vígan nézz előre!

 

Szívemből, szívedhez szólt e kis költemény;

kedvesebb náladnál nincs a föld kerekén!

Éveid múlását ne vedd soha észre,

a szívedben éljen a szeretet s a béke!

 

Bármerre visz lépted, csak jó úton haladj,

hogy vágyaidat, céljaidat megvalósíthasd.

Szerény, kis köszöntőm egy mondattal ér véget:

A jó Isten éltessen még nagyon soká Téged!

 

Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Nyári eső

Hull az eső csordogál,

meg, meg ered, meg, meg áll.

Szürke felhők gyülekeznek,

terelgetik széltestvérek.

 

Felfrissült a levegő, a természet felüdült,

életre kelt minden, lelkem felélénkült.

Az ablakon figyelem az eső vízfátyolát,

eltakarta köpenyével a nap sugarát.

 

Dördül az ég, sűrűn hull a zápor,

köveken dobol, fák között táncol.

Az ég köpenye kiszakadt,

aki bírta elszaladt.

 

Posztós Lenke: Hála az esőért

 

Áldásos eső hull a szomjazó földre,

füvet, fát, virágot táncol körös-körbe.

Sűrű cseppek hullnak bokrokra, kertekre,

érzem, hogy mindez a Teremtőnk kegyelme!

 

Elvonult a fákat cibáló dühös szél,

felfrissült a természet, minden életre kél.

Lehűlt a levegő, a hőséget enyhitve,

a melegtől szenvedők sorsát megkönnyítve.

 

Sűrű, sötét felhők úsznak tova sorra,

a mennydörgés is megszünt, mint egy parancsszóra.

Hálával, fejemet az ég fele tartom,

az áldott nyári eső hadd áztassa arcom.

 

Eső után minden friss levegőt szívhat,

az orromba is beszállt e csodálatos illat.

Mélyet szippantottam, hogy megtelhessek vele,

még a fülcimpám is csak úgy remegett bele.

 

Hálával van tele szívünk és a szánk,

hogy az eső nem csapott itéletként ránk.

Adj Istenem lágy esőt másoknak is bőven,

hogy minden élet viruljon alkalmas időben!

Posztós Lenke: Rámszesz- cica barátom

 

Van nekem egy Rámszesz-nevű cica szív-barátom;

Nincs kedvesebb kandur nála kerek e világon.

Szereti az embereket, a harangszót imádja,

nem csoda, hisz jó gazdija, a lelkészünk családja.

 

Barátságos, kecses, -mindenki szereti,

a vasárnapi harangszót lelkéből kedveli.

Ha megkondul a harang, a kapu előtt terem,

mint tisztelet- megadó, úgy vár hűségesen.

 

Mikor meglát, köszönt macska nyelven engem,

tudja, jó falattal sokszor kényeztetem.

Oly kedvesen, szépen mindig hálálkodik,

amikor vasárnap lelkünk találkozik.

 

Mint minden ügyes kandur, ki magát is tiszteli,

voltak ám neki is némely hőstettei.

Nemegyszer volt része védelmi csatában,

ha ellenszenves kandurok voltak támadásban.

 

Volt amikor győzött, de csatát is veszített,

alig élte át szegény a véres vereséget!

De vele volt a Mindenható, hisz keresztény cica,

gyógyítgatta sebeit s talpra állította!

 

Szeretem és cirogatom valahányszor látom,

oly hálás és kedves, drága szív-barátom!

Szeretete ragályos, jó érzéssel tölt el,

elűz gondot, bánatot,-egy csodálatos gyógy-szer!

 

Hozzám simul, dorombol, szívében áhítat,

szeretete lenyűgöz, lelkével átitat.

Tudni kell; a cicákat ki szeretni képes,

az egy vidám ember s lelke egészséges.

 

Huncutkodásával jókedvet varázsol,

finom falatokért hálával válaszol.

Habár gazdijának szokványosnak tűnhet,

nekünk minden találkozás egy szeretet ünnep!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Volt nekem egy drága öcsém...

 

Volt nekem egy drága öcsém,

úgy hívták, hogy Paulka.

Gondját, baját, csak Istennek,

senki másnak nem mondta.

 

Termetéért, módoráért,

sok leányzó imádta.

A boldogságból, ám az élet

nagyon sokszor kizárta.

 

Rövid élte akarattal,

életvággyal volt tele-

Nem egy volt, ki bölcsességben

versenyt veszített vele.

 

Segítkezni nem habozott,

hű volt, bátor, s őszinte.

De, ennél is gyönyörűbb volt;

áldott, nemes, jó szíve.

 

De, akit az Isten megáld,

s szeret is a legjobban;

megpróbálja nagy kereszttel,

de nem hagyja el nyomorban.

 

Vitte ő is nagy keresztjét,

fájdalommal megtörten,

hogy Jézussal lehessen

örökre a mennyekben.

 

Fenn a csillagok fölött,

hol szenvedés már nincsen,

áldja örök pihenését

a Mindenható Isten!